ZEBRASZERDA – A státusztörvény nem csak a pedagógusok ügye!

Veszprémi civilek is csatlakoztak a ZEBRASZERDA tiltakozó akcióhoz, és várják mindazokat, akiknek fontos az ország jövője. A magyar gyerekeknek is jár a minőségi oktatás!, A közoktatás nemzeti kincs, becsüljétek meg!, Ne hagyd, hogy tudatlan rabszolga legyen a gyereked! – ilyen és hasonló feliratú táblákkal várták ma reggel civilek a Kossuth iskola melletti gyalogosátkelőn az arra járókat.

A ZEBRASZERDA nevű akciót egy háromgyermekes budapesti anyuka kezdte el az év elején. Azóta számos helyen csatlakoztak hozzá olyan civilek, akik így akarják felhívni a figyelmet a tanárok és a közoktatás méltatlan helyzetére. Szerdánként reggel 7.30 és 8.30 között demonstrálók állnak ki különböző feliratú táblákat feltartva az autósok elé akkor, amikor azok pirosat kapnak a gyalogosátkelőnél. Így nem zavarják a közlekedést, ugyanakkor a táblákat látva talán azok is elgondolkodnak a helyzeten, akik más forrásokból nem kapnak információkat.

Évek óta több ezer pedagógus hiányzik ugyanis a közoktatásból. A kormány ahelyett, hogy a körülmények javításával vonzóbbá tenné a pályát, tovább rontana a helyzeten a „bosszútörvényként” elhíresült státusztörvény-tervezettel, amely még kiszolgáltatottabbá és jogfosztottabbá tenné őket. Számos szakmai és egyéb szervezet tiltakozik a javaslat ellen, diákok, szülők és tanárok demonstrálnak országszerte. Veszprémi és környékbeli pedagógusok is nyilatkozatban szólították fel a kormányt, hogy vonja vissza a tervezetet, az aHang oldalán pedig már közel 5000 pedagógus nyilatkozott arról, hogy a státusztörvény elfogadása esetén mérlegeli, hogy elhagyja a pályát.

A veszprémi civil aktivisták elsősorban a szülőket szeretnék megszólítani a ZEBRASZERDA akcióval, hiszen egy szülőnek mi lehet fontosabb a gyereke jövőjénél?! Mint elmondták, a státusztörvény-tervezet veszélyezteti a közoktatás működőképességét, ezáltal a gyerekek tanuláshoz való alkotmányos jogát. Nem lehet ezt egyértelműbben megfogalmazni annál, mint ami a tüntetések több tábláján is olvasható: „Nincs tanár, nincs jövő!” Példaként említették, hogy a tankerületen belül a pedagógusokat egyoldalúan áthelyezhetnék másik intézménybe, tehát akár Várpalotáról Nagyvázsonyba is. Szélsőséges esetben még az is előfordulhatna, hogy egy diáknak minden órán más és más helyettesítő tanár tanítaná ugyanazt a tárgyat. Nem nehéz elképzelni, hogy ez milyen minőségű oktatást eredményezne…

Az oktatás minősége pedig össztársadalmi ügy. Azok az országok lettek és lehetnek sikeresek, amelyek több pénzt fordítanak erre, nem pedig még a korábbiakból is elvonnak. A civil aktivisták csatlakozókat várnak az akciójukhoz. Szeretnék, ha minél több szülő is tiltakozna, de szerintük az egyetemeknek is hallatniuk kellene a hangjukat. Ők mindenesetre a tanév végéig ott fognak majd állni valamelyik zebrán, és remélik, hogy legközelebb már nem lesznek egyedül.