ZOÉ – Portré a dacos lázadóról

Pódiumok, színpadi terek, színes kartonból épített díszletek ezek, amelyek között idegenszerű alakok jelennek meg, vagy soha nem látott lények, állatok és madarak, esetleg kényszerzubbonyba bújtatott antropoid teremtmények mozognak, időznek.

A fentieket Perneczky Géza a Bevezetés Zoé életébe című izgalmas írásában olvashatjuk, amely a litera.hu-n jelent meg.

Az évek óta a Csatár-hegyen élő Szilágyi von Neuwirth Zoéról a Veszprém Kukac is írt korábban itt, itt és itt.

Zoé művészete fontosabb, mint az életútja, de az életéről talán mégis azért könnyebb beszámolni, mert azt fix dátumok és pontosan megnevezhető földrajzi elnevezések határolják. Legalábbis így gondolnánk… Persze, ha arra kérnénk Zoét, hogy meséljen arról, mi minden történt vele, akkor úgy érezhetnénk, mintha egy kaleidoszkópot forgatnának a szemünk előtt. Mert ha belekezdene, akkor városok, országok és kontinensek nevei örvénylenének. Zoé kalandos életének lenyűgöző részleteiről Perneczky publicisztikájában itt és itt olvashatnak.

…nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy egy ilyen életmű mennyire sérülékeny. Hiszen elég, ha csak belekezdenünk abba, hogy magyarázzuk a műveket, és máris megtörténhet, hogy porrá omlik a világuk, és elakad a folytatásuk is, mert lehet, hogy a lényegükhöz tartozik, hogy valaki így, a semmibe lógatva a lábát, és szorosan bekötött szemmel, csak befelé figyelve készítse el őket. Szabad megzavarni őt? És hát tényleg, hol vannak Zoé képei – talán Nakonxipánban?