Életmód

DIALÓG – Napkonzervről, agyprotézisről a Kabócában

Sikeresnek ígérkező programot indított útjára a Kabóca Bábszínház. A DIALÓG címmel meghirdetett kulturális beszélgetéssorozat első rendezvényén az ötletgazda Krámer György dr. Gelencsér András levegőkémikussal ült a közönség elé. Beszélgetésük témája a földi civilizáció jelene és drámainak tűnő jövője volt.

Dr. Gelencsér András, a Pannon Egyetem nemrég leköszönt rektora, az MTA levelező tagja jó ideje kongatja már a vészharangot. Meggyőződése, hogy az emberi civilizáció néhány évtizeden belül összeomlik. A kedvezőtlen folyamatok gyorsuló tendenciáját látva ez hamarabb is bekövetkezhet – adott hangot egyre növekvő pesszimizmusának a DIALÓG első vendége.

Már az alkimistáknak sem sikerült

Tizenegyezer évvel ezelőtt, az akkori éghajlati körülmények ideális feltételeket teremtettek a civilizáció létrejöttéhez. A természet egyensúlyát több mint tízezer éven át semmi nem zavarta meg. Bár a föld népessége növekedett, az energiafelhasználás minimális maradt. Ám mára már évente egy németországnyi lélekszámmal gyarapodik az emberiség és a bolygó energiakészleteinek felélése, ásványi anyagainak mértéktelen felhasználása azzal fenyeget, hogy pár évtized múlva elfogy mindaz, ami a jelenlegi civilizációnkat működésben tartja.

Minden földi energia forrása a Nap – szögezte le Gelencsér András. A szén, a kőolaj is napenergia, tekinthetjük ezeket évmilliókkal ezelőtt létrejött napkonzerveknek is. De ahogy a spájzból a tavalyi befőtt, ezek is hamar elfogynak, ha túl falánkan dézsmáljuk a kamrapolcot. Márpedig jelenleg 103 millió hordó olajat használ el naponta az emberiség. A földön ismert kémiai elemek ugyanígy adott mennyiségben álltak a rendelkezésünkre a civilizáció kezdetén, közülük harminc huszonöt éven belül el fog tűnni a technikai, technológiai felhasználás miatt. Ezeket újra létrehozni lehetetlen, tudjuk, hogy az aranycsinálással is kudarcot vallottak a középkori alkimisták.

A DIALÓG közönsége

És a szél, a víz, a Nap nem konzerv, mostani energiája nem jelent megoldást? – vetette közbe Krámer György.

Ne felejtsük el, hogy valójában a szél és a víz is napenergia. Keletkezésük, a bolygó vízkészletének körforgása nem működne nélküle. És bár a Napra még legalább négymilliárd évig számíthatunk, a modern kori civilizáció energiaszükségletét az év minden napján huszonnégy órában a szél, a víz és a napsütés nem tudja fedezni. Sem térben, sem időben nincs belőlük elegendő, a hasznosíthatóságuk számos körülménytől függ és nagyon sok energiát igényel. Így, mivel a világunkat a folyamatos energiaellátásra építettük fel, kénytelenek vagyunk a napkonzervekhez nyúlni, miközben ezeknek a kinyeréséhez is egyre több energia kell – hangzott a realista válasz.

Ki fogunk szállni, de nem lesz kellemes

Az atomenergiával is gond van. Egyrészt, mert a rossz „indítás” miatt a pusztítás emléke kötődik hozzá, másrészt mert az ismert reaktorbalesetek bizalmatlanságot szülnek. Szeretjük a korunkat atomkorszakként emlegetni, pedig a világ összes energiafelhasználásának csupán kilenc százalékát adja az atomenergia. Magyarul: nem váltott le semmit, nem lépett semminek a helyébe. Szó esett az újrahasznosításról is. Hiszen az a rengeteg kémiai elem, ami belekerül a bennünket szolgáló technikai eszközökbe, végül is nem vész el – jegyezte meg valaki.

Az anyag valóban megmarad, de egyáltalán nem mindegy, hogy hol, milyen koncentrációban – reflektált a vendég és erre mindjárt egy szemléletes példát is hozott. Egy doboz zöldborsókonzervből (érclelőhelyből) könnyen kinyerhetjük a leveshez valót (valamilyen technikai eszköz anyagát). Ha viszont a zöldborsókonzervet szétszórjuk egy országnyi területen (kidobott készülékek a hulladékudvarokban), abból csak nagyon komoly energiabefektetéssel lesz leves (újrahasznosított anyagokból gyártott kütyü).

A beszélgetés innentől társadalompolitikai irányt vett. Hogyan jutottunk idáig és miért ennyire aggasztó a jövőképünk? Tehetünk valamit, vagy törődjünk bele, hogy néhány évtized múlva mindaz elveszik, amit ma még természetesnek gondolunk? Ki lehet még ebből szállni valahogyan?

Ez már nem választás kérdése. Akik akkor élnek, ki fognak szállni, de az nem lesz kellemes – józanította ki a DIALÓG hallgatóságát Gelencsér András.

Korbély Rózát az ifjúság szószólójaként hívták meg a szervezők

A lienáris gazdaság egy olyan vonatra ültette az emberiséget, amelyiken nincsen fék. Fogyassz, vásárolj mindig újabbat, korszerűbbet, divatosabbat, dobd ki a régit, ne javíts, ne gazdálkodj, vedd meg a boltban, amit megeszel! Erről szól minden reklám, erről szól az életünk, ettől növekszik a GDP, amivel „megmérnek” bennünket. Reklámok nélkül azonnal 30 százalékkal esne az emberiség összfogyasztása – tette hozzá egy felmérésre hivatkozva az előadó. Nagy baj az is, hogy ismét eljött a sötétség kora. Túl bonyolulttá vált a világ, az oktatás pedig – ritka kivétellel – nem igazodik ehhez. A hétköznapi ember szintjén számos dolog érthetetlenné, követhetetlenné vált, a tudomány hitelessége megroppant, ellenben virágoznak az összeesküvés-elméletek, a zavaros hitek.

Ne szépítsünk, készüljünk fel

Miközben a nagyon nagy léptékű (például a távoli galaxisok feltérképezése) és a nagyon kicsi (nanotechnika) dolgokban fantasztikus eredmények születnek, a mindennapi életben nem tudtuk meghaladni az előző történelmi korokat. Egyszerűen nincs technológiai megoldás nyolcmilliárd ember számára. Túl sokan vagyunk. Globálisan már akkor se lenne fenntartható a civilizáció, ha csak a mostani, magyarországi életszínvonalat próbálnánk meg biztosítani mindenkinek.

Titkon persze reménykedünk abban, hogy csoda történik és születik majd valami korszakos felfedezés, ami kihúzza a pácból az emberiséget, de mi van, ha mégsem? Mit ajánl a felelős tudós, akire amúgy kevesen hallgatnak, mert az emberek többségét nem érdekli más, csak a jelen?

Krámer György egy kérdésére – mi a szabadság? – részben már megadta a választ: a szabadság az, amikor az ember elfogadja, amit a természet ad, abba belesimul és elégedett. Barátkozzunk a valósággal – mondta –, ne szépítsük, ne toljuk ki a képből a nem tetsző dolgokat. Ha sikerül a jövőre kicsit ráhangolódni, már nem fogunk meglepődni és nem esünk pánikba. Ez is valami. És ha már muszáj, legyen önként: sajátítsunk el képességeket, szerezzünk tudást az elkerülhetetlenül bekövetkező összeomlásig. Ezeket jegyezzük meg és jegyezzük fel, olvassunk és írjunk, de ne a neten raktározzuk el az ismereteket. Ha az internet – ami a világ összes repülőgépének másfélszeresét igényli energiában! – egyszer leáll, hiába lesz kezünkben az általa csak agyprotézisnek nevezett okostelefon, semmire nem megyünk vele.

Vezető képünkön: Krámer György és dr. Gelencsér András. Fotók: a szerző

related

S. Bonnyai Eszter

Recent Posts

ÉVIDÉZŐ – Ezen kukacoskodtunk tavaly

Nem túl vidám, de azért izgalmas éven vagyunk túl, minden (ál)szerénységet nélkülözve, kiváló cikkek sokaságán…

9 év ago

BÚÉK – A Balatonnál már délben koccintottak

A 12 éves, alsóörsi Érdi Ferenc Vince nyerte a pezsgődugó-kilövő versenyt. Kölyökpezsgővel. Sarkunkban az új…

9 év ago

CINIKE 2.0  – Az éhező viadala

Ádáz ellenségek voltunk, hónapokig háborúztunk. Nagyra becsültem a találékonyságát, az intelligenciáját, a túlélési technológiái elkápráztattak.…

9 év ago

NAV – Dohányár és online kassza

Amíg a december vége a kormányközeli médiában arról szólt, hogy az előnyös adóváltozásoknak köszönhetően mennyivel…

9 év ago

MESEKÓRHÁZ? – Az állam nem adja!

Mi lesz a Veszprémbe tervezett gyermekkórház épületének sorsa? – tette fel az írásbeli kérdést dr.…

9 év ago

PLT-BOTRÁNY – Nyomoznak az Orbán-interjú ügyében

Információs rendszer vagy adat megsértése bűntett elkövetésének gyanúja miatt indított nyomozást a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság…

9 év ago