Hat éve úgymond „veszélyhelyzetben” élünk. Mégsem vette a fáradságot senki, hogy közölje, hol van óvóhely, vagy hogyan készüljünk fel egy esetleges valódi vészhelyzetre. Talán mert a kormány tudja a legjobban, hogy ez az egész veszélyhelyzet csak színjáték. A rendeleti kormányzáshoz van rá szükség.

Mire jó a háborús veszélyhelyzet az Orbán-kabinetnek, amit legutóbb 2026 májusáig meghosszabbítottak? A rendeleti kormányzásra, amivel akár a választásokba is beavatkozhat. Ennek a háborús „statáriumnak” a bevezetése és fenntartása eredetileg arra szolgálna, hogy az ülésezésre képtelen Országgyűlés hatáskörét a kormány ideiglenesen átvehesse, hogy eljárhasson törvényhozási ügyekben és egyáltalán, hogy ne álljon meg az élet az országban. De hát nálunk erről igazából szó sincs, mármint a parlament működése jól láthatóan nem ütközik külső akadályba, legfeljebb belső akadékoskodásba. De mivel az Alkotmány jelenlegi szabályozása még ilyen körülmények között is lehetővé teszi a vészhelyzet fenntartását, urunk és parancsolónk él is vele, hat éve meghosszabbíttatja. Az Orbán-kabinetnek ez nagyon kényelmes, mindenféle éjszaka benyújtott, vagy éppen utólagos hatállyal rendelkező törvények meghozására stb.

Olyannyira elkényelmesedtek, hogy elfeledkeztek legalább a látszat kedvéért például óvóhely kijelöléséről. Németországban vagy Svájcban, de Finnországban és Norvégiában is pontosan tudja a lakosság, bombázás, természeti vagy atomkatasztrófa stb. esetén hova meneküljön. Pedig náluk nincs is kihirdetett háborús veszélyhelyzet. Az átkosban megépült óvóhelyek már vagy összedőltek, visszavette őket a természet, vagy hulladék lerakónak vagy raktárnak használják, vagy éppen turistáknak mutogatják, mint a Kádár-korszak emlékét. Veszprémben már csak kevesen tudják, hol is volt nagyobb lakosságszám befogadására képes óvóhely. A mesterséges intelligencia mindössze a Benedek-hegyi bunkert és a MÁV-óvóhelyet említi. Továbbá a nagy társasházak alatti pincéket, valamint a mélygarázsokat. De hozzáfűzi, vészhelyzet esetén a katasztrófavédelem és a helyi önkormányzat jelöli ki a biztonságos helyeket, ahova a lakosságnak azonnal be kell menekülnie. Példaként Debrecent említhetjük, ahol a polgári védelem gondoskodott a lakosság tájékoztatásáról: a debreceni óvóhelyek – társasháziak, önkormányzatiak és üzemiek – együtt 12 ezer ember védelmére szolgálnak olvashattuk a dehir.hu oldalán.

Szóval, akkor hova is fussunk?

Talán a boltba tartós élelmiszerért, központi áramszolgáltatás nélkül is működő eszközökért, áramfejlesztőért? A már említett országokban erre vonatkozó precíz utasításokat is kapott a lakosság, anélkül, hogy veszélyhelyzettel riogatnának. Csak a rend végett, hogy senkit se érjen felkészületlenül egy esetleges katasztrófahelyzet, ami nem muszáj, hogy háborús legyen, lehet például természeti is.

Beszámoltak róla a híradások, amikor Amerika Izraellel együtt megtámadta Iránt, Irán pedig bosszúból elkezdett össze-vissza lövöldözni a Közel-Keleten, Boszniában egyből kiürültek a boltok, megvettek minden tartós élelmiszert az emberek, mert ők tudják mi a háború és a reflexek sokáig velünk élnek. Lehet mosolyogni rajtuk, hiszen simán átmehetnek vásárolni Horvátországba, Szerbiába, ahol tele vannak a boltok most is. De a végén még majd tényleg nekik lesz igazuk, ha másért nem, hát azért, mert ha az üzemanyagár tartósan ilyen magas marad, akkor ennek árfelhajtó hatása lesz mindenütt, az élelmiszeriparban is. És akkor mégiscsak jobban jár, aki bespájzol.