Miközben a kormány újabb nemzeti petícióval riogat az „ukrajnai” hitelek megterhelő volta miatt, a hátsó ajtón – szuverenitás ürügyén – olyan piaci hiteleket vesz fel, amelyek kamataira többet költünk, mint a teljes magyar egészségügyre.

Dudás Béla olvasónk a kormány újabb nemzeti petíciójának egyik „nem” választ igénylő kérdését vette górcső alá és a fenti címmel eljuttatta szerkesztőségünknek. Írását kivonatosan közöljük.

A petíció nem kérdez, válaszol

„NEMET MONDOK arra, hogy az ukrán állam működését a következő 10 évben velünk fizettessék meg!

Az Európai Bizottság terve szerint összesen 800 milliárd dollárnyi támogatást adnánk a következő 10 évre, a fegyvereken és katonai támogatásokon felül. Ez az összeg 1,3 millió forintot jelentene minden magyar család számára.”

A riogatás szerint az ukrajnai közös uniós hitel minden magyar családnak 1,3 millió forintos terhet jelentene. Gulyás Gergely és a kormányzati kommunikáció szerint ez az oka annak, hogy Magyarország – a szuverenitás jegyében – inkább kimarad a 90 milliárd eurós uniós mentőcsomagból. De vajon mi az igazság a számok mögött, és mibe kerül nekünk valójában az, hogy a „brüsszeli” pénz helyett a világpiaci hitelezőkhöz fordulunk?

Elszalasztott lehetőség

Az Európai Unió által 2026–2027‑re tervezett 90 milliárd eurós hitelkeretből Magyarországra nagyjából 900 millió euró (kb. 360 milliárd forint) jutott volna.

Az 1,3 milliós riogatás jól hangzik, csak éppen nem igaz. Rendkívül hosszú lejáratú, kedvezményes konstrukcióról van szó, ahol a kamatokat részben a befagyasztott orosz vagyon hozamából fedeznék. A törlesztés pedig csak évtizedek múlva, 2040 után kezdődne! Vagyis minimális kamatteher és elnyújtott törlesztéssel.

Ezermilliárdos eladósodás

Ezzel szemben mi történt 2026 januárjában? A magyar állam a nemzetközi piacról vett fel 3 milliárd euró (kb. 1200 milliárd forint) hitelt. Nincs „brüsszeli diktátum”, de van helyette kőkemény piaci kamat: a 4,25 és 4,8 százalékos kamatteher évente 53,5 milliárd forintunkba kerül. Vagyis, a következő 12 évben minden magyar – a csecsemőtől a nyugdíjasig – évi 5570 forintot fizet csak azért, mert nem az olcsóbb uniós forrást választottuk. A kormány inkább fizet piaci kamatot, csak ne kelljen uniós ellenőrzés mellett költenie.

Kamatcsapdában a költségvetés

A probléma nemcsak ez az egy hitel. Magyarország jegyében az EU egyik legdrágábban hitelezett országa lett: 2025 végére az éves kamatkiadás elérte a 4200 milliárd forintot. Ez az összeg ezer milliárddal több, mint az egészségügyre szánt éves kiadásunk. Egy átlagos háromfős magyar család évente 1,34 millió forintot fizet be az államnak csak kamatokra. Ez havi 112 ezer forint terhet jelent családonként – ennyit von el a rendszer az oktatástól vagy a fejlesztésektől. Ez lenne a szuverenitás.

Becsapós petíció

A 90 milliárdos EU‑hitel elleni petíció tehát egy politikai bűvészmutatvány. Eltereli a figyelmet arról, hogy miközben a „közös adósságtól” óvják a népet, a sokkal drágább piaci adósságba már rég belefulladt az ország. A matek egyszerű: az EU‑hitel olcsóbb lett volna, de átláthatóságot követelt. A piaci hitel drágább, de „szabadon” elkölthető.

Vezető képünk forrása: MW