KUTYAGUMI – Kéretik lehajolni érte!

Régebben, amikor még nem volt kutyám, rettenetes módon irritált az utcákon, parkokban, parkolókban, meg úgy egyáltalán, mindenütt szanaszét hagyott kutyagumi. Aztán megkutyásodtam, de ettől nem lettem megértőbb, sőt!

Pár napja a Fenyves utcában gyalogoltunk, Süti meg én, és nagyjából méterenként botlottunk a fotókon is megörökített végtermékbe. Ezúton tudatom minden érintettel, hogy ezt a bunkóságot kikérem a magam, a kutyám és a normális kutyatartók nevében is (szerencsére sokan vannak, de rájuk is rossz fény vetül néhány agyatlan miatt)!

Brüsszelben éltem egy ideig, és elképedve tapasztaltam nap mint nap, hogy a belga kutyatulajdonosok kultúrájából ott, a fejlett nyugaton egyszerűen hiányzik mindennemű tisztelet az embertársaik iránt. Sokan tartanak kutyát, sétáltatják is őket lelkiismeretesen. Amikor a négylábúra rájön, türelmesen megállnak, végignézik az akciót, aztán mintha úgy lenne a természetes, hanyag eleganciával sétálnak tovább. A kutyagumi meg ott marad. Házak bejárati ajtaja előtt a járdán, virágágyásokban, járdaszegélyek mentén (kocsiból kiszállva remekül bele lehet taposni), templomkapuban, akárhol. Brüsszel bátran pályázhatna a legkutyaszarosabb város címre.

Büszke voltam rá, hogy mi nem, mi magyarok, meg főleg mi, veszprémiek, mennyivel intelligensebbek vagyunk. Mert ugye, amikor elindul az ember – mármint a veszprémi ember – kutyát sétáltatni, zsebre gyűr pár nájlonzacskót, aztán figyel. Főleg akkor, ha az ebet szabadjára engedi valami arra alkalmas helyen. Mert a fűben se hagyja ott, hogy a legközelebb arra járó kisgyerek, a következő kutyasétáltató, a közterület-fenntartók fűnyíró munkása vagy akár egy másik kutya belegyalogoljon (és még ha csak belegyalogolna!). Ősszel kicsit macerás megtalálni az avar között, na de azért vagyunk mi intelligensebbek, mint a belgák, hogy ezzel is megbirkózzunk.

Ebben a boldog hitben éldegéltem mostanáig, de úgy látszik, korai volt az öröm. Mindenesetre kíváncsi lennék a hanyag gazdik reakciójára, ha egy reggelen emberi ürüléket találnának a kapujuk előtt. Ja, hogy a kutyagumi más? Ugyan mitől? Barna is, büdös is, gusztustalan is. Egyszer egy kutyás ismerősöm, látva, amint valaki továbbsétál az ebével, otthagyva a kis kedvenc sza(ha)rát, szépen zacskóba gyűjtötte, majd a hölgy után szaladt: asszonyom, asszonyom, itt felejtett valamit!, és a kezébe nyomta a még melegen gőzölgő csomagot. Azt hiszem, mostantól követem a példáját, mindig viszek magammal „vendégzacskót” is, ha Sütivel sétálni megyünk.