Régebben, amikor még nem volt kutyám, rettenetes módon irritált az utcákon, parkokban, parkolókban, meg úgy egyáltalán, mindenütt szanaszét hagyott kutyagumi. Aztán megkutyásodtam, de ettől nem lettem megértőbb, sőt!
Pár napja a Fenyves utcában gyalogoltunk, Süti meg én, és nagyjából méterenként botlottunk a fotókon is megörökített végtermékbe. Ezúton tudatom minden érintettel, hogy ezt a bunkóságot kikérem a magam, a kutyám és a normális kutyatartók nevében is (szerencsére sokan vannak, de rájuk is rossz fény vetül néhány agyatlan miatt)!
Brüsszelben éltem egy ideig, és elképedve tapasztaltam nap mint nap, hogy a belga kutyatulajdonosok kultúrájából ott, a fejlett nyugaton egyszerűen hiányzik mindennemű tisztelet az embertársaik iránt. Sokan tartanak kutyát, sétáltatják is őket lelkiismeretesen. Amikor a négylábúra rájön, türelmesen megállnak, végignézik az akciót, aztán mintha úgy lenne a természetes, hanyag eleganciával sétálnak tovább. A kutyagumi meg ott marad. Házak bejárati ajtaja előtt a járdán, virágágyásokban, járdaszegélyek mentén (kocsiból kiszállva remekül bele lehet taposni), templomkapuban, akárhol. Brüsszel bátran pályázhatna a legkutyaszarosabb város címre.
Büszke voltam rá, hogy mi nem, mi magyarok, meg főleg mi, veszprémiek, mennyivel intelligensebbek vagyunk. Mert ugye, amikor elindul az ember – mármint a veszprémi ember – kutyát sétáltatni, zsebre gyűr pár nájlonzacskót, aztán figyel. Főleg akkor, ha az ebet szabadjára engedi valami arra alkalmas helyen. Mert a fűben se hagyja ott, hogy a legközelebb arra járó kisgyerek, a következő kutyasétáltató, a közterület-fenntartók fűnyíró munkása vagy akár egy másik kutya belegyalogoljon (és még ha csak belegyalogolna!). Ősszel kicsit macerás megtalálni az avar között, na de azért vagyunk mi intelligensebbek, mint a belgák, hogy ezzel is megbirkózzunk.
Ebben a boldog hitben éldegéltem mostanáig, de úgy látszik, korai volt az öröm. Mindenesetre kíváncsi lennék a hanyag gazdik reakciójára, ha egy reggelen emberi ürüléket találnának a kapujuk előtt. Ja, hogy a kutyagumi más? Ugyan mitől? Barna is, büdös is, gusztustalan is. Egyszer egy kutyás ismerősöm, látva, amint valaki továbbsétál az ebével, otthagyva a kis kedvenc sza(ha)rát, szépen zacskóba gyűjtötte, majd a hölgy után szaladt: asszonyom, asszonyom, itt felejtett valamit!, és a kezébe nyomta a még melegen gőzölgő csomagot. Azt hiszem, mostantól követem a példáját, mindig viszek magammal „vendégzacskót” is, ha Sütivel sétálni megyünk.
