A postás hétrét görnyedve szuszog a kapu előtt, mínusz 15 fok, jobb lenne a lakótelepen, gondolja, mert itt minden háznál csengetni és várakozni kell, nem lehet csak úgy bedobni a postaládába, elkallódhat. Irdatlan nagy táskája degeszre tömve a kék füzetekkel, kikotor nekem egyet. Magyarország erősödik, mondja, de nem örül.
A reklámokból ítélve a magyar ember náthás, aranyér- és prosztatagondok gyötrik, körömgomba keseríti az életét, és kikopnak az ízületei, de – hála a Miniszterelnöki Kabinetirodának – megtudhatjuk, van élet az emésztési zavarok keserűségein túl is. Ott valami szakértői vízfej megállapította, nem agyzsibbasztó reklám kell nekünk, hanem újabb százmilliókért közérdekű tájékoztatás a tévében, amelyben orwelli önkívületben – egyébként normálisnak tűnő emberek – időnként programozott leckéket szavalnak. Ám ha ebből sem okultunk, és még mindig nem értjük a nemzeti együttműködés rendszerének lényegét, szerkeszt nekünk egy képes olvasókönyvet. Kéket.
Itt van például ez a gyűrött arcú és halálosan fáradt, minimálbéren tengődő szakmunkás, a kormányirodalom harmadik oldalán. Nem igazán tudom eldönteni, hogy mosolyog-e vagy sír? Inkább az utóbbi. Az iromány szerint megéri neki dolgozni, mert januártól 127 ezer forint „lesz a havi összeg”. Hogy mi lesz? Havi összeg? Emberünk nyilván beszámol majd a feleségének, hogy mennyi a havi összeg, továbbá a szakmunkások „így 167 ezerre számíthatnak majd”. Ujjé! Csak akkor fagyhatott az arcára a mosoly, amikor valaki felvilágosította, fölösleges pezsgőt nyitnia, a bére ugyanis nettó 85 785 forint és az a „majd” 2018-ban lesz. Aztán jött a fotós, és megörökítette a savanyú ábrázatát a harmadik oldalon.
Röstelkedem azok helyett, akik hülyének néznek valamennyiünket. Természetesen nem muszáj beleolvasni ebbe a szemétbe, de néha a dolgok mélyére kell nézni, illik meggyőződni arról, hogy a nemzetnek pont egy ilyen kiadvány dukál. Amiből megtudja, hogy otthona is lesz a magyarnak, csökken az internet áfája, erről nemzeti konzultációnk is volt (és mit ad isten, legtöbben úgy vélték, hogy legyen olcsóbb!). Aztán egy borzalmas fotoshoppolás eredményeként egy melós bal kézzel benyúl valami motor belsejébe, érzékeltetvén, hogy sok százezer új munkahely jött létre, miközben a másik oldalon kis melós-ikon fut valami felfelé ívelő pályán, majd alatta keretes idézet egy olasz lapból: „A népszerű Orbán Viktor Magyarországa szárnyal. A gazdasági növekedés 2,9 százalék, emellett a munkanélküliség is csökken.” De van benne Erzsébet-utalvány, nyugdíjasok megbecsülése, egészségügyi dolgozók és pedagógusok béremelése, családi meg egyéb adókedvezmény, és minden oldalon – nehogy lapozás közben elfeledjük – Magyarország erősödik. Ha belefáradunk az olvasásba, következik a szemléltető oktatás. Lerajzolták nekünk az áfa-csökkentést: a tojást, a tyúkot meg a tejeskannát – igen, nem káprázik a szemünk –, lerajzolták és kifestették, hogy az óvodás szinten működő magyar is megértse: Magyarország erősödik.
