– A mai megmozdulásunk apropója a státusztörvény – mondta Király Viktor, a Lovassy gimnázium tanára, az egyik szervező. – Ez egy százoldalas dokumentum, amelynek lényege, hogy megszűnik a közalkalmazotti jogviszonyunk és köznevelési foglalkoztatottak leszünk. Külön szabályrendszer jön létre a pedagógusokra vonatkozóan, ami alkalmat ad a visszaélésekre. A státusztörvény tulajdonképpen a kormány válasza a másfél éve tartó tiltakozássorozatunkra, amit a kormány leegyszerűsített arra, hogy mi csak béremelést követelünk. A kormány ezzel a törvénytervezettel beismeri, hogy nem akar XXI. századi oktatást. Kisgyerekkorom óta két sarokpontja volt az identitásomnak. Az egyik, hogy tanár szeretnék lenni, a másik, hogy nem tudnék máshol élni, csak Magyarországon. A státusztörvény mindkettőt megingatta bennem. Minden pillanatban úgy érzem, hogy korlátoznak. Az új érettségi olyan béklyóba köt bennünket, ami lehetetlenné teszi, hogy gondolkodó embereket neveljünk.
Lechner András, a Deák iskola pedagógiai asszisztense, szakszervezeti vezető felolvasta a Pedagógus Szakszervezet 11 pontba foglalt követeléseit. Ő is azt hangsúlyozta, hogy nem a béremelés az egyetlen és legfontosabb, amit követel a szakszervezet.
Amikor a hallgatóság soraiból megkérdőjelezték a szakszervezetek hasznosságát, Fenyőházi Attila gyári munkás, szakszervezeti vezető kért szót:
– A társadalmunknak az a legnagyobb baja, hogy nem vagyunk hajlandóak odaállni egymás mellé. Ki fog kiállni értünk, ha mi nem állunk ki magunkért?
A szervezők célja valóban egy utcafórum megtartása volt, ezért megkérték a jelenlévőket: tanárokat, diákokat, szülőket, mondják el a véleményüket, vagy írják le, és aztán ezeket felolvasták.
A résztvevők közül eleinte kevesen vették a bátorságot, hogy kiálljanak a a többiek elé, de aztán egyre többen jelezték, hogy szeretnének felszólalni.
Tanárok, nyugdíjas pedagógusok mondták:
– Én a csillogó szemekért tanítok.
– Pontoznak bennünket. Azt mondják, írjuk le, mit csinálunk az órákon. Nem tudjuk. Majd harminc év múlva derül ki, milyen munkát végeztünk.
– Nyugdíjas tanár vagyok, édesanyám tanítónő volt, minden testvérem és a lányom is tanár. Van egy unokám, akinek tisztességes oktatást követelek!
– Az a célom, hogy a diákjaimnak megadjam a lehetőséget a kritikai gondolkodásra. Kérem vissza a filozófiaóráimat!
– Negyvenhárom évig voltam a pályán, millió törvénymódosítást éltem meg, de mindig csak rosszabb lett.
Egy nyugdíjas úr is szót kért:
– Ez nem csak a pedagógusokról szól, hanem a gyerekeinkről, az unkáinkról, a jövőnkről, arról, hogy szabadon gondolkodhassunk. És mi van a többi elnyomottal: az ápolókkal, a tűzoltókkal, a szociális munkásokkal és mindenki mással?
Ezután a Lovassy egyik tanulója állt mikrofon elé:
– Budapesti vagyok. Egy olyan művészeti iskolába jártam, amely a szabadszájúságáról híres. Márciusban szomorúan olvastam, hogy aktuálpolitikai áthallások miatt betiltottak egy március 15-ei színdarabot. Görgetek az interneten, és egy volt osztálytársam mosolyog a tüntető tömegben egy fotón. Beszélgetek egy barátommal, akit telibe fújtak könnygázzal a Karmelitánál, és kirúgták az osztályfőnökét. Kiröhögik az unokahúgomat, mert gyógypedagógus akar lenni. Mindez rendkívül fáj nekem. Tanárok, diákok! Álljunk fel együtt a padokra, tépjük szét az állami tankönyveket, és kiáltsuk: Kapitány! Kapitány! A kormány leszakíthatja az összes virágot, de a tavaszt nem fogja tudni megállítani.
Sok diák követte őt. Őket idézzük:
– Szeretném megköszönni az itt lévő tanítóimnak, tanáraimnak, hogy eljöttek és hogy megtanítottak arra: el kell mondanom a véleményemet. És most válaszoljanak nekem: ki az, aki szereti ezt az országot? És ki az, aki látja a jövőjét ebben az országban?
– Minden nap küzdök a gondolattal, hogy elmegyek innen, de most elmondhatatlanul nagy öröm számomra, hogy itt vagyok. Ilyenkor látok egy icipici reménysugarat.
– Még fiatal vagyok, de már elvesztettem a reményt, hogy tanár legyek. Az nem zavarna, hogy éhen halok, de már megbecsültsége sincs a tanári pályának.
– Német–történelem szakos tanárnak készülök. Édesanyám is pedagógus, több diplomával, de egy hónapnyi diákmunkával többet keresek, mint amekkora az ő fizetése. Nincs tanár, nincs jövő!
Krámer György, az utcafórum moderátora megkérdezte a diákokat:
– A tanáraitok küldtek ide benneteket?
Hangos nem volt a válasz.
Egy fiatalember, miután a kezébe vette a mikrofont, kijelentette:
– Jelenleg azért rohadok egy gyárban, mert nem fordítottak elég figyelmet az oktatásomra.
Utána elreppelt egy meglehetősen kormánykritikus szöveget, és hatalmas tapsot kapott.
A fórumon részt vettek az almádi Magyar–Angol Tannyelvű Gimnázium és Kollégium diákjai, valamint tanárai. A tanárok felolvasták azt a nyilatkozatot, amellyel kiálltak elbocsátott kollégájuk mellett. A nyilatkozat aláíróinak névsorát is felolvasták. Egyikük hozzátette:
– Borzasztó nehéz volt tanárként megélni azt, hogy nincs fölöttünk védőernyő, a feletteseink nem állnak mellénk. Kérdés: ki lesz a következő?
A résztvevők ezután egy diáklány előadásában meghallgatták József Attila Levegőt! című költeményét, és közösen elmondták néhány versszakát. A rendezvény a Mi vagyunk a grund közös éneklésével ért véget.
Fotó: Hujder Balázs
József Attila: Levegőt!
(részlet)
Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak –
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!
Nem túl vidám, de azért izgalmas éven vagyunk túl, minden (ál)szerénységet nélkülözve, kiváló cikkek sokaságán…
A 12 éves, alsóörsi Érdi Ferenc Vince nyerte a pezsgődugó-kilövő versenyt. Kölyökpezsgővel. Sarkunkban az új…
Ádáz ellenségek voltunk, hónapokig háborúztunk. Nagyra becsültem a találékonyságát, az intelligenciáját, a túlélési technológiái elkápráztattak.…
Amíg a december vége a kormányközeli médiában arról szólt, hogy az előnyös adóváltozásoknak köszönhetően mennyivel…
Mi lesz a Veszprémbe tervezett gyermekkórház épületének sorsa? – tette fel az írásbeli kérdést dr.…
Információs rendszer vagy adat megsértése bűntett elkövetésének gyanúja miatt indított nyomozást a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság…