Amikor kihúzzák a NER alól a bársonyszéket, egyszer csak előkerül a jogállam, a politikai kultúra, a sajtószabadság iránti mély aggodalom. Mintha az orbáni hatalom tizenhat éve csak valami félreértés lett volna.

A bukott fideszesek sorra adják az interjúkat, sértett arccal nyilatkoznak gyűlöletkampányról, politikai bosszúról. Többen már-már úgy beszélnek, mintha ők az orbáni hatalom, az autoriter rendszer áldozatai lettek volna, nem pedig a működtetői. A bukott miniszterelnök – aki körül mindenki mesésen meggazdagodott – már egyenesen azt mondja magáról: „egy fiú vagyok Felcsútról”…

Csakhogy vannak dolgok, amelyeken nem lehet túllépni, amelyeket nem szabad elfelejteni. Nem bosszúból, nem revansvágyból. Hanem a történelmi tisztánlátás és az igazságérzet miatt.

Például azt, amiről most L. Ritók Nóra beszélt a Partizán műsorában. Hogy egy olyan embert, aki évtizedek óta a legszegényebb gyerekeket próbálja menteni az ország szélén, titkosszolgálati emberek kerestek meg rendszeresen. Nem egy drogkartell vezetőjét, nem egy külföldi kémet. Egy civilt, egy pedagógust, egy szegényeket segítő alapítvány vezetőjét.

Amit L. Ritók Nóra elmond az interjúban, az nem egyszerűen megrázó. Szégyenletes. Mert abból nemcsak az derül ki, hogy az orbáni hatalom megfigyelt, nyomást gyakorolt és fenyegetett egy civilt. Hanem az is, hogy a NER a saját árnyékától is rettegett.

Mi lehetett a gyanús? Hogy segített éhező gyerekeken? Hogy megpróbált valódi segítséget, emberséget vinni oda, ahová a politika csak kampányidőszakban tévedt be krumpliszsákokkal és olcsó hazugságokkal?

A hatalom szemében az a legveszélyesebb ember, aki bizonyítja: lehetne ezt másképp is csinálni.

Mert míg a minisztériumok milliárdokat égettek el „felzárkóztatás” címén, addig az Igazgyöngy Alapítvány valódi munkát végzett. Nem konferenciatermekben, nem propagandafüzetekben – hanem valódi rászorulók között. És ez megbocsáthatatlan bűn lett egy olyan rendszerben, amely számára a szegénység nem megoldandó tragédia volt, hanem politikai „belső tartalék”.

A legmocskosabb része mégis az egésznek az, hogy a rendszer pontosan tudta: L. Ritók Nóra nem fog visszaütni. Egy halkszavú szakember, akiből nem lesz ellenzéki celeb, nem fog utcai tüntetéseket szervezni. Éppen ezért merték csinálni. Mert az ilyen emberek tisztességesek. És az autoriter rendszerek szemében mindig a tisztességes emberek a legveszélyesebbek, és egyszerre a legkönnyebbnek tűnő prédák is.

Érdemes rászánni a közel másfél órát a beszélgetésre, melyben az Alkotmányvédelmi Hivatal mellett szóba kerül még a Norvég Alap, az MNB és Balog Zoltán is. Ez az interjú mindennél pontosabban megmutatja, milyen félelemre épülő rendszer működött itt 16 éven keresztül.

Lengyel János

A vezető képen L. Ritók Nóra. Fotó forrása: L. Ritók Nóra Facebook-oldala