Olyannyira európainak tűnt tegnap Veszprém az év leghosszabb éjszakája előtt egy éjjel, hogy az utcákon ismeretlenek képesek voltak egymásra köszönni! A Múzeumok Éjszakája szervezői leginkább zenével biztosították a lebegés, vagy amit akartok érzést, ami belengte a megyeszékhelyet.

Hét intézmény 41 helyszínén 71 rendezvény – akár így is összegezhető a Múzeumok Éjszakája, de az igazi a lebegés, ami elfogta az embert, ahogy körbejárta a királynék városát. Már aki bírta szusszal, érdeklődéssel és idővel, mert szinte pillanatok alatt elütötték az órák az éjfélt.

Némi földrajzi pontokat követve a várba belépés gyanánt a Hősök Kapujánál Nagy Gergely gitárjátéka állította meg a nagyérdeműt. A mosolygó arcok láttán nem volt nehéz levonni a következtetést, élvezték az ismert Beatles vagy más közkincsek akkordjait. Nem voltak szünetek, a gitárszót követően összevethették a valóságot a művész által elemelt világgal: Debreczeny Zoltán képzőművész rögtönzött kiállításán avatta be az érdeklődőket az alkotás folyamatába.

Rögtön szemben muszáj volt betérni a Vass László Gyűjteményhez, olyan hívogatóan ismerős szagok terjengtek. Igazi cipőpasztával suvikszoltál a hölgyek a vitrinekből kivett férfilábbeliket, amelyek akár tükörként is szolgálhattak volna, úgy csillogtak-villogtak. Vass László munkatársai csak azért hagyták ott a budapesti műhelyt, hogy megmutassák, a manapság használatos cipőfényezők semmire sem jók, épp a bőrök táplálásához szükséges zsír hiányzik belőlük. Mire egy kíváncsi ifjú hölgy jót nevetett, majd felszabadultan mondta, ő még életében nem látott, használt cipőpucoló kefét, pláne nem pasztát, mire nem jó a múzeumok éjszakája.

Például a gyerekek alkotásra ösztönzésére, ahogy tette azt a Művészetek Háza szakembere, a Dubniczay-palota munkatársai vagy a Kabóca Bábszínház művelődésszervezője. Ami persze nem volt csoda, hiszen aznap nyitottak az egyik legjátékosabb képzőművész alkotásaiból tárlatot.

Györgydeák György (1958–2008) grafikái Veszprém ikonikus épületeit, leginkább tornyait örökítették meg. Karcsún, lebegőn, játékosan, mintha táncolnának a szélben. Anno a kilencvenes évek végén ezekből évről évre naptár is készült.

Most a bábszínházban, egymás mellett, szinte sétára csábítják a nézőt. Györgydeák könnyedségét az aranyra hajazó toronymásolatok még inkább hangsúlyozzák. Játékos léptekkel indulhattunk tovább a bábszínház főépületéhez, ahol a teret megtöltik a művész akár bábként is értékelhető alakjai, a híres Györgydeák-bübük. Nádból, papírból, sárból, gipszből gyúrta szatirikus figuráit, amelyek így összegyűjtve szinte önálló életre keltek. Györgydeák műveiről az éjszaka folyamán hárman is beszéltek, mi Mészáros Zoltán sétáján jártunk, ahol megtudhattuk, az Oliva étteremben a Györgydeák Terem az első veszprémi tér, amely őrzi a művész nevét.

A klasszikus múzeum nélkül nem érhet véget a Múzeumok Éjszakája. A Laczkó Dezső Múzeum minden tárlatát a kiállítások kurátorai mutatták be, de az érdeklődés inkább a tér előtt volt az igazi, ahol a fellépő zenekar retró dalokat játszott. A színházkertben viszont ropták is: a Rátonyi Róbert Operettfesztivál gálája után a litéri néptáncosok mozgatták meg a veszprémieket. Az ifjak (a Zöldág) és a tapasztaltabbak (a Szárazág) fergeteges hangulatot varázsoltak a nemzet költőjének szobra előtt egészen éjfélig.

A város másik oldala már nem fért a sétába (várbörtön, Fenyves Malom stb.), de jövőre is lesz Múzeumok Éjszakája meg lebegés meg amit akartok!

Vezető képünkön: Nagy Gergely és Debreczeny Zoltán a Hősök kapujában fogadták a múzeumok éjszakája vendégeit. Fotók: a szerző