A művészethez vágyak kellenek és merészség és szabadság. Ez a lényege a Pannon Várszínház új darabjának, a Pablo és Picasso című mesének, amely egyaránt szól kicsikhez és nagyokhoz.

A Pablo és Picasso című családi musical egyik főszereplője Pablo, az orrszarvú (Koscsisák András) és egy rajztehetséggel megáldott kisfiú (az ő iskolai csúfneve Picasso), akik különleges kapcsolatba kerülnek. Közös élményük a szeretet, az elfogadás képességének hiánya és a fantázia. Az emberi és állati társadalmak közösségeiben keverednek izgalmas kalandokba, míg új barátokra lelve megfogalmazódik a közös vágyuk. Gyerekek, állatok, növények összefognak, hidat építenek egy olyan világba, ahol az élet valamennyi formája érték.

Megérdemelték a vastapsot

– Nagyon sok munka van benne – mondta Vándorfi László, a Pannon Várszínház igazgatója, a Pablo és Picasso rendezője, amikor az előadás után gratuláltunk neki.

Az előadáson látszik, hogy tényleg sok munkát tettek bele. Először is remek az alapanyag: Kovács Dominik és Kovács Viktor „meséje” a művészi elhivatottságról, a segítő barátokról és a megszelídíthető ellenségekről, amelyet Vándorfi László felkérésére írtak. Másodszor szintén nagyon jó ötlet volt, hogy az igazgató Hrutka Róbertet kérte föl a darab zenéjének, dalainak megkomponálására. Állítjuk: Hrutka Róbert „tollából” megszülettek a jövő nagy slágerei. Harmadszor a nagyon tehetséges, jó énekhangú, jó mozgású gyerekszereplők kiválasztása. Mi most csak a főszereplőt, Ruzsin Ákost emeljük ki, de a többiek is felnőttek a feladatukhoz. Negyedszer a Pannon Várszínház felnőtt színészeinek hozzáállása. Ők mindannyian maximalisták, de ha nem lennének azok, a rendező minden bizonnyal akkor is elvárná tőlük a maximális teljesítményt – és ebben az előadásban tényleg azt nyújtják. Nagyon tetszett Kárpáti Barbara és Szelle Dávid a szalamandra, illetve a leguán szerepében. Főleg azt élveztem, hogy ők mennyire élvezik a játékot. Ötödször a díszlet és a jelmezek tarkasága, ötletessége, funkcionalitása ragadott meg, pedig a színház kissé szűkös anyagi körülmények között működik, és nem igazán engedheti meg magának a drága látványvilágot. A játékteret Vándorfi László, a jelmezeket Rátkai Erzsébet tervezte. Hatodszor: meg kell dicsérnem Widder Kristóf koreográfus munkáját. Csak kapkodtuk a fejünket a szereplők ide-oda „röpködését” és a pók (Szalontai Borbála) akrobatamutatványait nézve. Minden egyes dal- és táncbetét után vastapssal reagált a közönség. (Meg kell jegyeznem, hogy a felsorolás nem jelent rangsort: minden „összetevő” egyforma mértékben járult hozzá az előadás sikeréhez.)

Egyszóval a Pablo és Picasso elvarázsolta a nézőtéren ülőket. A pénteki előadás a darab előbemutatója volt. A közönség legközelebb augusztus elején láthatja a családi musicalt.

Fotók: a szerző

Videónk az előadás végén készült: