Azt hittem, Nádas Péter soha nem fog meghalni. Egyszer megtette, megírta, elolvastuk, ezzel vége, folytatódik normális menetben a élet. De hogy ilyen előfordulhat és most végleges, azt nehéz elhinni. Újabb igazodási pont nélkül maradtunk.

Nádas Péter körül soha nem voltak botrányok, viták. Szerényen, visszafogottan fogadta hangos nemzetközi és hazai sikereit. Munkássága vonatkoztatási alapot jelentett a magyar irodalmi életben. Kis túlzással azt is mondhatnám, kollégától búcsúzunk, hiszen Nádas Péter fotóriporterként, újságíróként dolgozott a hatvanas évek elején a Nők Lapjánál és a Pesti Hírlapnál. Majd egy gyermekmagazin olvasószerkesztője volt két évig. A csendes, kedves fiatalember jól nevelt polgárnak látszott a proletárdiktatúra már enyhülő időszakában. Alig-alig sejtette valaki, micsoda tragédiák kísérték élete során. A második világháború idején családja zsidó származása miatt bujkálni kényszerült. Hónapokig semmit nem tudtak egymásról. Még tizenhárom éves sem volt, amikor édesanyja rákban meghalt, édesapja két év múlva öngyilkos lett.

Nádas Péter bezárkózásán papírlapokon, műveiben enyhített. Éleslátása, a teljes kép és a legapróbb részletek azonnali érzékelése fotóriporteri készségek, amelyek meghatározták írói látásmódját és stílusát egyaránt. Fotóművészi minőségét jelzi, hogy 2004-ben a hollandiai magyar évad legsikeresebb rendezvényének Nádas fotókiállítását szavazták. Olyannyira érdeklődtek képei iránt, hogy Svájcban először 2012-ben, majd hat év múlva ugyancsak Zug városában mutatták be munkáit. Az író úton címmel a régi és a új, mobiltelefonnal készült műveiből a tárlatot Nádas Péter maga rendezte. A budapesti fotográfiai múzeumban szintén látogatói rekordokat döntött képeivel: egy éven át naponta örökítette meg gombosszegi házának udvarán álló vadkörtefáját.

Nádas Péter műnemekkel, műfajokkal is kísérletezett. Írt drámákat, novellákat, regényeket, esszéket, előadásait könyvekké szerkesztette. Alkotásai nélkül egysíkúbban szemlélhetnénk a közelmúlt történéseit, de leginkább az emberi érzelmeket. Nádas Péter szinte tökélyre fejlesztette a tárgyilagos szemléletmódot az élet mélyrétegeinek feltárásában. Az Emlékiratok könyve, a Párhuzamos történetek meghódították a közönséget itthon és Európában egyaránt. Először főként a német nyelvterületeken, majd az utóbbi időben Franciaország irodalomkedvelői lettek nagy rajongói. Miközben tőlünk nyugatra klasszikusnak minősítik az irodalomtörténészek Nádas Péter munkásságát, személyiségét elbűvölőnek, jólneveltségét kelet-európai létére példásnak, itthon inkább kedves udvariasság övezi megjelenéseit. A művelt olvasók számára élmény minden új könyv, azonban műveinek befogadásához türelem, nyitottság szükséges. Nádas körül nincsenek botrányok, nincs hangos zajongás, az értőkön kívül kevesekhez jut el. Pedig műveinek alapgondolata a születés-halál kettőse mindenki életét, gondolkodását befolyásolja.

Az író 83 évesen nehéz sorsa ellenére nyugodtan letagadhatott volna 15 évet. Arcán a jó embereket jellemző figyelem mellett a kíváncsiság a jellemző. A tapintat volt egyik legfőbb erénye, ami áthatotta cselekedeteit. Műveire ennek ellenkezője igaz, tárgyilagosnak, olykor kíméletlennek tűnnek visszaemlékezései, a bűnök lajstromai. Nádas Péter egyetlen pillanatra sem inog meg, a szembenézés nála mindig teljes. Még akkor is, ha őrzi legendás jólneveltségét.

Vezető képünkön Nádas Péter. Forrás: hvg.hu