Az egészség és a boldogság a két legfontosabb dolog az életben. Te boldog vagy, olvasó? Ha nem, akkor biztosan megkérdezted már magadtól, mi az, ami a leginkább hiányzik?

Sokunk újévi fogadalmai között szerepel, hogy idén “boldogabb leszek”, többet foglalkozom magammal, ám a pszichológusok szerint helyesebb lenne inkább úgy fogalmazni: “boldoggá teszek valakit”. Azért, mert a boldogság csak ritkán jár egyedül. Az ember nem elszigetelten él, hanem társadalomban, ahol vannak, akikkel együttműködhet, akiket erősíthet, másokkal versenyezhet.

Megtalálni a saját békénket

Egyáltalán mitől leszünk boldogok, mikor vagyunk boldogok? Milyen jó is lenne ismerni a szerotonin növelésének receptjét a szervezetünkben! Forraljunk fel fél liter szeretetben 10 dkg hálát, 30 dkg öngondoskodást és 10 dkg szerencsét? Van-e értelme ragaszkodni ennek az örömteli állapotnak a kereséséhez? Az emberiség történetének talán az egyik legnagyobb paradoxona, hogy minél inkább megpróbál valaki boldog lenni, annál kevésbé sikerül.

Az év végi családi ünnepeken, amikor végre ráérünk egymásra figyelni, mert együtt vagyunk és nincs más dolgunk, akkor bumm, előjönnek a frusztrációk, fény derül a szülők, a gyerekek, a társak tökéletlenségére, a rossz visszajelzésekre, amik rontják az önbecsülésünket és akadályoznak bennünket a saját békénk megtalálásában. Mert fontos lenne a saját nyugalom, az, hogy békében legyünk önmagunkkal még akkor is, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogyan szeretnénk. 

„Happychonder” hipochonder

Egész iparág épült a boldogsághormonok kiválasztódásának ösztönzésére az utóbbi évtizedekben. Pszichológusok, guruk, önsegítő könyvek és edzők ígérnek: jobb életet, teljesebb életet, olyan életet, amelyben boldogok leszünk. Ha belegondolunk, ez azért is kínos, mert a boldogság, az nem egy végtelenített állapot, leggyakrabban egy rövid időszak, lehet mindössze pár pillanat. A sikerhez vezető út valójában kis kudarcokkal van kirakva. Amennyiben azt várjuk, hogy egész életünk sétagalopp legyen, keservesen csalódhatunk. Vannak boldogságfüggők, akiket viccesen happychondereknek neveznek. A hipochonder analógiájára.

A legújabb elképzelések szerint a boldogság elsősorban saját magunktól függ, a külső körülmények szerepét szeretik minimalizálni a pszichológusok. Amiben van ugyan valami, de azért összességében billeg az állítás. Ugyanis nem légüres térben élünk, fontos hogy milyennek érzékeljük a környezetünket, és milyen üzeneteket kapunk a környezetünktől. Növelik, vagy éppen letörik az önbizalmunkat a szülők, élettársak, főnökök, kollégák, edzők.

Nem mindegy, hol élünk

Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) minden évben rangsorolja az országokat abból a szempontból nézve, hogy mennyire boldogok ott az emberek. Magyarország sajnos nem jeleskedik, tavaly öt helyet rontva az 56. helyre kerültünk a World Happiness Report 137 országot felölelő mezőnyében.

Szomszédaink közül Ausztria a 14., Szlovénia a 21., Románia a 32., Szerbia a 37., Szlovákia pedig a 45. lett. Finnország hosszú idő óta minden évben az első, de a többi skandináv ország is ott van mögötte az élmezőnyben, Svájccal együtt. Mindenesetre zavarba ejtő eredmények, pszichológus kellene a kibogozásukhoz. Miért boldogok az emberek Finnországban és a többi északi országban, ahol még a nap is olyan keveset süt?

Vagy mitől érezhetik boldogabbnak magukat Szerbiában az emberek, mint Magyarországon? Háború, tömeggyilkosságok, gazdasági válság sújtották déli szomszédunkat, mégis boldogabbak nálunk. Szóval, fel kell tenni a kérdést, milyen alapon? Úgy tudom, az ENSZ országlistájának a felállításánál a következők kerülnek mérlegre: jövedelem, egészség, emberi kapcsolatok, a szabadság mértéke és hogy mennyire hatja át a társadalmat a korrupció.

Itt valahogy egyedül élsz

Amennyiben ezt végiggondoljuk, kezdjük érteni: alacsony jövedelmek, betegségek, szolidaritás hiánya, korrupció. Aztán, hozzánk képest például Szerbiában van társadalmi összefogás, szolidaritás. Amikor írom ezt a cikket, már több hete tüntetnek az egyetemisták Újvidéken, Belgrádban és Szabadkán az újvidéki vasútállomáson történt tragédia és az emiatt kibukó hatalmi visszaélések miatt. Ez az összefogás jellemző rájuk, együtt reagálnak a problémákra. Ami Nyugat-Európában, de nálunk sem jellemző. Itt valahogy egyedül élsz, nagyjából elszigetelten az örömöddel és a bánatoddal, a stresszeddel és a haragoddal.

Na, jó messzire jutottunk a boldogságkeresésben és az újévi fogadalmakban.

Vezető kép: Gombás Gabriella