Mit tudott az amerikai hírszerzés az ötvenes évek Veszpréméről? Mennyire láttak bele a vasfüggöny mögötti Magyarország életébe? És valóban rabok dolgoztak a veszprémi egyetem építésén?

Többek között ezekre a kérdésekre ad meglepő válaszokat Somogyvári Lajos tanulmánya, amely a Veszprémi Szemle legújabb számában jelent meg. A kutató egészen különleges forrásokhoz nyúlt: a CIA feloldott titkosítású irataihoz, valamint a Szabad Európa Rádió archívumában őrzött emigránsinterjúkhoz. A dokumentumokból kiderül, hogy az amerikai hírszerzés meglepően sokat tudott a korabeli Veszprémről. Nemcsak a város vegyipari üzemeit és katonai objektumait figyelték, hanem az 1949-ben alapított Vegyipari Egyetem építését és működését is.

Stratégiai jelentőségű beruházás

A jelentések szerint az új egyetem stratégiai jelentőségű beruházásnak számított. Az amerikai elemzők pontos adatokat gyűjtöttek a kutatóintézetekről, az oktatásról, sőt még az egyetem vezetőiről is. A CIA számára ugyanis a műszaki felsőoktatás nem egyszerű oktatási kérdés volt, hanem a hidegháborús fegyverkezési verseny egyik fontos eleme.

A tanulmány legizgalmasabb részei azonban azok a személyes visszaemlékezések, amelyeket Ausztriába menekült magyarok mondtak el a Szabad Európa Rádió munkatársainak. Egy egykori rab például részletesen beszámolt arról, hogy 1952-ben a szegedi Csillag börtönből vitték Veszprémbe dolgozni. Állítása szerint több száz fogoly vett részt az építkezésen, embertelen körülmények között. Zsúfolt barakkokban laktak, kevés élelmet kaptak, az őrök pedig kegyetlenül bántak velük.

Emigránsok emlékezései

A visszaemlékezésekből az is kirajzolódik, hogy az egyetem építését folyamatos anyaghiány, szervezési káosz és szakemberhiány nehezítette. Egyes épületeknél statikai problémákról is beszámoltak, miközben a politikai vezetés mindenáron tartani akarta az ötéves terv előírt határidejét.

„Megkezdték az aula építését is. Köztörvényes és politikai bűnözők, zömmel határátlépők építették, úgyhogy a művezető egy építészmérnök volt, aki nyolc hónapot kapott »tiltott határátlépés megkísérlése miatt«. Nagyon szépen dolgoztak. Pláne ahhoz képest, hogyha megnézi az ember az A-épületet: látható, hogy az első emelettől a fal egy kicsit kifelé dől, igaz, a fél évszázad alatt sem dőlt össze.”

Persze Somogyvári Lajos nem kezeli készpénznek ezeket az iratokat. A tanulmány egyik legnagyobb erénye éppen az, hogy folyamatosan felhívja a figyelmet a forráskritikára. A CIA-jelentések és az emigránsok beszámolói értékes dokumentumok, de nem mentesek a tévedésektől, hiányosságoktól vagy éppen a hidegháborús propaganda szempontjaitól.

Mindez azonban nem csökkenti a kutatás jelentőségét. Ellenkezőleg: a tanulmány olyan részletekkel egészíti ki Veszprém és a Pannon Egyetem elődjének történetét, amelyek eddig alig vagy egyáltalán nem szerepeltek a köztudatban. Jó példa arra, hogy egy város múltjáról néha nemcsak a helyi levéltárakban, hanem Washington és München archívumaiban is érdemes kutatni.

Lengyel János

Forrás: Somogyvári Lajos: Veszprém és egyeteme az ötvenes évek elején (Veszprémi Szemle)

A vezető képen a Veszprémi Vegyipari Egyetem A épülete 1949-ben. Forrás: Fortepan/Polinszky Tibor