Szeretnék elutazni a családomhoz, bemutatni a kisbabámat szüleimnek, de nem tudom, mikor lesz erre lehetőség. Nagyon bánt és felháborít, hogy így, teljesen indokolatlanul korlátoznak alapvető jogaimban, hiszen a pár hónapos gyermekem mellől egyébként sem tudnék visszamenni dolgozni – mondja Zsófi, Magyarországon élő és dolgozó, kettős állampolgárságú egészségügyis, akinek a családja, a szülei egy szomszédos országban élnek.
Három hónapja nem juthatok el a páromhoz, pedig alig 80 kilométerre lakik tőlem, de a határ túloldalán – mondja Péter, szintén egészségügyi dolgozó.
Megszületett a kis unokám, de még nem is láthattam, nem tudok elutazni a lányomhoz, hogy segítsek neki, támogassam ebben az új helyzetben – mondja Erzsébet, egy újdonsült orvos nagymama.
Egyre több ilyen történettel találkozunk. A helyzet az, hogy az egészségügyben dolgozók olyan munkát végeztek Magyarországon a koronavírus-járvány első hulláma alatt, amit nem lehet nekik eléggé megköszönni. A saját fegyelmezettségünk és az ő munkájuk az, ami nélkül biztosan nem alakultak volna a dolgok hazánkban úgy, ahogy végül alakultak. Álljunk ki mellettük, hogy jogaikat ugyanúgy gyakorolhassák, ahogy mi is!
Miről is van szó?
Az egészségügyi dolgozók külföldre utazását 2020. március 12-e óta mind a mai napig korlátozza a Kormány – először a 41/2020. (III.11.) Korm. rendelet 6.§ (1) bekezdés a) pontja, majd a 81/2020. (IV.1.) Korm. rendelet 8.§ (1) bekezdés a) pontja alapján. Lassan három hónapja Magyarország területét egészségügyi végzettséggel rendelkező személy kizárólag az ágazati miniszter engedélyével hagyhatja el – ha kap engedélyt egyáltalán.
A Magyar Orvosok Szakszervezetének (MOSZ) elnöksége május közepén levélben fordult a Kormány két tagjához, prof. dr. Kásler Miklós emberi erőforrások miniszteréhez és Pintér Sándor belügyminiszterhez azért, hogy intézkedjenek az alapjogokat korlátozó rendelkezés mielőbbi visszavonásáról. Válasz akkor nem érkezett, és a kifogásolt korlátozó rendelkezés visszavonására sem került sor.
Egészségügyi dolgozók, akik kemény, áldozatos munkával – akár két-három állásban túlórák árán összegyűjtve az árát – foglaltak le a járvány kezdete előtt egy-egy utazást a családjuknak, nem tudják, hogy egyáltalán utazhatnak-e. Visszamondani meg – ha egyébként nem mondja le az utazást szervező – sokszor csak a befizetett összeg elvesztése árán lehet. Sokan viszont nem mernek lefoglalni semmit, nem tudják tervezni az éves szabadságukat – már ha kapnak majd szabadságot egyáltalán. Pedig a pihenésre, rekreálódásra mindenkinek szüksége van, különösen ha olyan felelősséggel és olyan terhelés alatt dolgozik, mint az egészségügyi dolgozók.
A Szabad a Hang petícióját az egészségügyi dolgozók utazási korlátozásának feloldásáért itt írhatja alá.
