Perverz privatizáció zajlik, amíg az ország a járványra figyel
Bár az ország a járványra figyel, történik itt más is. A mélyben „spontán” privatizációs hullámot indítottak – írja publicisztikájában a valaszonline.hu-n Bódis András.
Ami most zajlik, talán a legfontosabb fordulat a magyar politika és gazdaság határterületén a rendszerváltás óta.
A kabinet beindította a maga „spontán” privatizációs gőzhengerét: épp hosszú távú gazdasági befolyássá szilárdítja a politikai hatalmát. Sőt: a Covid-járvány örve alatt létfontosságú közfeladatokat szervez ki az állam alól. Mi a cél? Hogy akkor is hatalmon maradjon, ha a választók többsége „véletlenül” máshova ikszel.
Mesterségesen szűkíti azon kérdések számát, amelyekről egy parlamenti választáson dönteni lehet – vagyis valójában a demokratikus voksolás tétjét csökkenti. Hogy akkor is hatalmon maradjon, ha esetleg már nincs kormányon.
Sok elnevezése lehet a kirajzolódó világnak: mélyállam, párhuzamos állam, állam az államban. S ahogy a régi „komcsik” is találtak nemes célt a saját vagyonkimentéseik mögött – szerintük így szilárdulhatott meg a piacgazdaság –, a mostaniak szintén igyekeznek felmenteni önmagukat. Jellemzően azzal, hogy itt valamiféle nemzeti burzsoázia épül, és ez csakis az ország javát szolgálhatja. Meg olyasmivel, hogy míg a posztkommunista elit egy legatyásodott államot hordott szét, addig manapság relatíve jó a gazdaság teljesítménye.
Mindezek után sokan talán arra a következtetésre jutnak, hogy a miniszterelnök beárazta a 2022-es bukást. A publicista szerint viszont a „spontán” privatizáció beindításával inkább csak minimalizálni igyekszik a demokrácia kockázatait és mellékhatásait. Ehhez hármas eszközrendszert használ. Egyrészt központi forrásokkal segíti, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének alapemberei magukhoz vegyék az ország alapinfrastruktúrájának, létfontosságú hálózatainak mind nagyobb hányadát. Másfelől közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokba szervez ki „nemzeti kincseket”, illetve részben a felsőoktatást. Harmadrészt megfosztja a gazdasági szabályozás jogától a mindenkori szabadon választott kormányt.
Az ország „családi ezüstjeként” értelmezhető 25–25 százalékos Mol- és Richter-részvénycsomagok önmagukban majd’ ezermilliárdot érnek, és ezekből egyetlen papír sem marad a kormány kezelésében.
Teljes egészében kikerül továbbá a köztulajdonból a Millenáris Tudományos Kulturális Nonprofit Kft., a Petőfi Irodalmi Ügynökség Nonprofit Kft., a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft., a Nemzeti Tehetséggondozó Nonprofit Kft., a Nemzeti Filmszínház Nonprofit Kft., a Thália Színház Nonprofit Kft., a Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú Nonprofit Kft., a bortermelő Grand Tokaj Zrt., a mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt.. Mindezekkel együtt temérdek földbirtok, egyetemi ingatlan, üdülő. Ezek egy részére az államnak elővásárlási (valójában visszavásárlási) joga van, de akadnak olyan ingatlanok is a sorban, amelyek korlátlanul értékesíthetők lesznek a jövőben.
Bódis András publicisztikája itt elolvasható.
