Elhiszik-e honfitársaink, hogy van remény jogi keretek között a milliárdok visszaszerzésére, vagy az állami tulajdon jelentős része örökre eltűnt a NER hálójában – ez az alapkérdés az ellenzék szerint ma, és 2022-ben is ez lesz. Ők hisznek a rendszerváltás lehetőségében.
Bármilyen reménytelen a helyzet, mindig működött a „pesti” humor. Most például az a hirdetési szöveg járja, amelyik tökéletesen jellemzi hontársaink kétségeit: működő lélegeztetőgépeket nagy teljesítményű iratmegsemmisítőkre cserélünk.
A közvéleménykutatások…
… szerint a bizonytalan választók nem tudják eldönteni, elmenjenek-e szavazni, van-e értelme leváltani a kormányt, amikor már szinte mindent besöpörtek az erőművektől az egyetemekig: az állami vagyon követhetetlen úton kegyeltekhez vagy újabban alapítványokhoz vándorolt. Mire azokat visszaperlik, ha egyáltalán lehetséges – kételkednek a szkeptikusok –, addigra már az unokáik sem élnek majd Magyarországon.
Az ellenzék határozottan állítja…
… a rendszerváltás realitását, de érzékeli a kettős veszélyt: ha nem osztják meg a közvéleménnyel, hogy a háttérben – jogtudósok bevonásával – komoly felkészülés zajlik az állami vagyonok törvényes visszaszerzésének lehetőségeiről, azzal erősítik a választók kételyeit a lehetséges megoldásról. Ha viszont nyilvánossá teszik, bevonják őket a párbeszédbe, annak lehet haszna akár az esetleges hibák kijavítása is, viszont kétségtelen, a kormánynak lesz ideje fölkészülni a még föllelhető dokumentumokat megsemmisítésére.
A közvagyont nem olyan könnyű eltüntetni…
…vélik az optimisták. Nem zsenik ülnek a hivatalokban. Érdemes lenne például a felelősség feltárását a hivatalokban kezdeni. A büntetőtörvénykönyv szerint az a tisztviselő, aki nem tud a közvagyont érintő dokumentummal elszámolni, sikkasztást követ el, és mint ilyen, a teljes érték eltűnéséért felelős. A rendszerváltás után egy-két precedens értékű per rádöbbentené az asszisztálókat, hogy nem érdemes fedezni a lopásokat, mert legalább évtizednyi börtön vár rájuk. Azt pedig már jó néhányszor megtapasztalhatták, hogy a főbűnösök mindig benne hagyják a pácban az őket kiszolgálókat.
XXI. századi megoldások
A pesszimisták a történelmi példákra hivatkoznak. Szerintük az új rezsimek erőszakkal mindig elvették ellenségeiktől azok földjét, visszavették az adományozott vagyonokat, a megszerzett javakat István királytól Mátyáson át egészen a legutóbbi rendszerváltásig.
Tóta W. Árpád, a hvg publicistája írásában XXI. századi megoldásokat vonultat fel. Például annak megfontolását, hogy a korrupcióval megszerzett közvagyonokat részvények formájában osszák szét a dolgozók között. Volt már ilyen a tanácsköztársaság idején, 1956-ban, de 1990-ben is. A Herendi Porcelánmanufaktúra ma is dolgozói tulajdonban működik. A cégeket pedig vigyék tőzsdére, szerezzenek ott új befektetőket. Érdekes javaslata a hátrányos helyzetű településeket, a helyi karitatív szervezeteket szolgálná: a visszakobzott vagyonokat sorsolják ki egy új szerencsejátékon, az igazságtételi lottón. Az egyetemeket, a közszolgáltatásokat pedig egyszerűen visszakérni, mint Orbánék tették Simicska Lajostól, Nobilis Kristóftól, Spéder Zoltántól, írja Tóta W. Árpád.
Képünk illusztráció. Fotó: atlatszo.hu
