Végre személyesen, a szabadban és maszk nélkül találkozhattak a Séd-folyóirat négy számának bemutatóján az érdeklődők. Megismerkedhettek a Séd-könyvek sorozat első kötetével és annak szerzőjével is.
– Hetedik évfolyamába lépett a Séd-folyóirat – mondta bevezetőjében Géczi János, a lap egyik szerkesztője a Dubniczay-palota udvarán megtartott lapbemutatón, amelyen végre személyesen, maszk nélkül találkozhattak egymással a kiadvány szerkesztői, szerzői és olvasói. – Ezúttal a négy legutóbbi lapszámot vehetik kezükbe az olvasók, amelyek tematikus számok. Az elsőben a zeneiskola, a múzeum és az Erzsébet sétány külső-belső értékeit térképeztük fel. A másodikban a kevésbé látható helyeken lévő műtárgyakat mutattuk be. A harmadikban Veszprém iparművészetére fókuszáltunk. A negyedikben a képzőművészet és az irodalom Veszprém-képének alakítóival ismerkedhetnek meg az olvasók. Ez a négy lapszám nagyobb visszhangot keltett, mint a korábbiak, de nem tudjuk, amiatt-e, hogy online is olvashatóak, vagy azért, mert egy-egy érdekes témát választottunk vezérfonalként.
A jelenlévők kézbe vehették a Séd-könyvek sorozat első darabját is: Csuhai Istvánnak a Séd korábbi számaiban megjelent írásait 14 veszprémi szoborról. A könyv már decemberben a boltokban volt. Csuhai István volt a Jelenkor szerkesztője, az Élet és Irodalom versrovatának szerkesztője. Sokat fordít angolból, és a Szobornék városa az első önálló kötete.
A szerzővel Ladányi István, a könyv szerkesztője beszélgetett. Megtudtuk, hogy egy családi kirándulással indult a szerző szobrok iránti érdeklődése. Bosszantotta őt, hogy semmit sem tudott a Debrecenben látott és általa lefotózott alkotásokról, ezért hazaérve elkezdett a világhálón kutakodni. Rátalált a szoborlap.hu nevű internetes oldalra, ami egy magánkezdeményezés, és amelyhez azóta nagyon sokan csatlakoztak. Előbb csak külső szemlélője volt az oldalnak, aztán maga is készített anyagokat szobrokról, mindezt bő tíz éven keresztül. Az 1950-es és 1960-as évek fordulójától a rendszerváltásig terjedő korszak érdekelte. A szoborlap.hu időközben kozterkep.hu-ra változott.
– Nem városokra, inkább szobrászokra fókuszáltam – vallotta be Csuhai István. – Veszprémben a Hóvirág lakótelepen álló labdázó fiúval kezdődött, és a lakótelep további két szobrával folytatódott. Eszembe sem jutott, hogy ezekből az írásokból és fotókból egyszer könyv lesz. Ez Géczi János érdeme.
Géczi János elmondta még, hogy augusztusban egy sétát szerveznek a könyvben leírt 14 szoborhoz a szerzővel és az őt kérdező Herth Viktória művészettörténésszel. A Séd-könyvek következő darabja pedig Strenner József leírását tartalmazza majd 500 veszprémi fásszárú növényről.
A képen balról jobbra: Géczi János szerkesztő, dr. Gelencsér András, a Pannon Egyetem rektora, a Séd felelős kiadója, Csuhai István író-szerkesztő és Ladányi István szerkesztő. Fotók: a szerző
