Kézzel-lábbal tiltakozik a lakájmédia az európai minimálbér-szabályozás ellen, populista szakértőkkel igazolva önmagát. Ugyanakkor nem múlik el nap, hogy ne játszanák be a Kossuth rádió híradóiban Márki-Zay Péternek a rezsicsökkentés értelmét megkérdőjelező mondatait. Pedig az európai minimálbérből prímán futná a rezsire mindenféle csökkentés nélkül is.
Kormányunk úgy véli, nem kell nekünk európai minimálbér. Ugyan miért? Még majd saját lábra állnának a dolgozók és nem szorulnának támogatásra, atyáskodásra? Na, ne már! A Kossuth rádió december 30-i Ütközőjében Csath Magdolna közgazdász professzor legfőbb érve az európai minimálbér ellen az volt: lehetetlenség lenne összehangolni a 27 tagállam 27-féle fizetési rendszerét. Meg hogy elijesztené Magyarországról a befektetőket, akik számára bevallottan csábító az itteni alacsony bérszint. Nem hinném, hogy éppen a professzor asszony ne tudná, hogy nem a konkrét összeget, hanem a szabályozást szeretné közös alapra helyezni az Európai Bizottság. Nem arról van szó, hogy a legalacsonyabb bér azonos lenne, mondjuk Németországban és Magyarországon, hiszen jelenleg háromszoros a különbség a mi 167 ezer forint bruttónk és a német 1500 euró között. Az EB a tagállamokra hagyná a konkrét összeg megállapítását, azzal, hogy elvárná a tisztességes bérezést. Mit értenek ez alatt? Azt, amit minden épeszű ember: akkora fizetést, amiből – ha szerényen is, de – meg lehet élni. Jelenleg nem ez a helyzet. Százezer forintból még lakás sem bérelhető.
Az EB célkitűzései közé tartozik a szakszervezetek erősítése, a kollektív szerződések szorgalmazása, ugyanis ezeken keresztül a leghatásosabb alkudozni a tisztességes bérekért és a megfelelő munkafeltételekért. A magyar kormány természetesen nem támogatta az uniós javaslatot. Holott elég lenne belekóstolni a rendkívül alacsony fizetésen tengődő emberek életébe, vagy egy pillantást vetni az életszínvonal-alakulásának görbéjére Magyarországon. Csak két EU-tagállamban kisebb a háztartások egy főre jutó fogyasztása, mint hazánkban. Az Eurostat adatai szerint 2019-ben a magyar háztartások egy főre eső tényleges fogyasztása az EU-átlag 67 százalékát tette ki, míg Horvátországban 66, Bulgáriában pedig 59 százalékot. A részletes adatokból kiderül, hogy a 67 százalék örvendetesnek is tekinthető, mivel sikerült elmozdulni a korábbi évek 62-63 százalékáról. Az idei fizetésemelések, illetve a különféle juttatások, adó-visszatérítések valamelyest javíthatnak a statisztikánkon.
Ezt persze nem magyarázzák el a lakájmédiában. Még majd kilógna a lóláb és borulna a kormánypropaganda.
Képünk illusztráció. Fotó: Trade magazin
