Kellemest a hasznossal. Talán ezzel a mottóval lehetne összefoglalni, hogy tömegcikkektől hemzsegő kultúránkban, ahol mindent meg lehet szerezni online rendeléssel, miért nő mégis egyre inkább a piacok népszerűsége. Veszprém környékén is számos lehetőség akad, amiből csemegézhetnek a piacozni vágyók.
Piaci kolbász vagy lángos, vásári forgatag, tipikus zaj. A piacok összetéveszthetetlen jellemzői. Mégsem lehet azt állítani, hogy minden piac egyforma. Pont ez benne a szép. Termelői piactól a bolhapiacig széles spektrumon mozognak a vásárok. Nem is említve, hogy a fesztiválok elmaradhatatlan kísérőrendezvényeivé is váltak. De miért szeretjük őket?
A piacozás időigényes, külön program. Elmenni, ráérősen sétálni, nézelődni, és valami olyannal hazatérni, ami egyedi. Ez lenne a cél.
A veszprémi vásárcsarnoki piacot nem hiszem, hogy bárkinek be kellene mutatni. Hasonló minden nagyobb városban akad. Átsétálva megcsap a meleg kenyér illata, sorakoznak a szebbnél szebb húsok, zöldségek vagy színpompás virágok az árusok pultjain. Heti kétszer pedig nagy piac van, ilyenkor még gazdagabb a felhozatal.
Néhány hónapja felélesztették a korábban nagy hagyománnyal bíró Óváros téri piacot, ahol minden második héten andaloghatunk a pékségek, street food árusok és kézművesek portékái között. Az Óváros tér ilyenkor igazán hangulatos, mert élettel telik meg.
Sokak számára a vasárnap jelenti a piacnapot, hiszen Veszprém legnagyobb kirakodóvására – amióta az eszemet tudom – a városszéli lengyel piac. Pestiesen szólva itt aztán a tűtől a repülőig bármit megkaparinthat az éles szemű látogató. Ritka esetben azt, amit épp keres, de valami teljesen mást mindig. Igazi kincskeresés a filléres vackoktól egészen a nagy értékű tárgyakig. Alkudozni hagyományból is muszáj.
Veszprémtől kissé eltávolodva, rendkívül népszerű a káptalantóti Liliomkert piac, ami két szomszéd közös kezdeményezéseként született, nem botránymentesen. Összenyitották hátsó udvaraikat és varázslatot indítottak el. Aki még nem járt itt, mindenképp tegye fel a bakancslistára.
Story time: jómagam azért látogattam el első ízben ide, mert azt mondták, ez olyan hely, ahol üvegbe zárt hegyi levegőt is lehet kapni. Némi rosszmájúságot érzékeltem ugyan a „reklámban”, de kíváncsiságtól vezérelve a következő szombaton vágódtam is az autóba, hogy felfedezzem. Az említett csodát nem találtam meg, viszont egy csudamód hangulatos helyet igen. A romkocsmák atmoszféráját ültették át piaci közegbe. Árnyas fák között kanyarognak a keskeny ösvények, fél nap simán elmegy rá, hogy andalgósan körbejárja az ember.
Ezeken kívül is akad jó néhány egyéb piac a környéken, termelői piacok vagy Tihanyban a révnél az antikos piac.
Mégis, a piac eredeti formájához tán legközelebb a kisbéri áll. A település történetében – címerében is megőrizve ezt – nagyon fontos szerepe volt a heti piacnak, mely máig tovább él. Sok őstermelővel, klasszikus piaci árukkal, élőállat-vásárral találkozhat az ide érkező. Kiemelt vásárnapok is vannak, a nyári hónapokban a Péter-Pál napi, Illés napi és az István napi ilyen.
Ezen a piacon szokott árulni egy idős bácsi csodaszép fonott kosarakat, tárolókat, miegymást. Mind saját munkája, évtizedek tapasztalatával, melyet munkás kezénél semmi sem bizonyít ékesebben. Számomra ő testesíti meg a piaci kultúrát. Az olyan emberek miatt érdemes kimenni, mint ő. Hogy lássuk az élő tradíciót, és ha tehetjük, tőlük vásároljunk. Félretéve minden felkapott, fancy helyet, a piac végső soron az ilyen árusokról kellene hogy szóljon. Akik hagyományos értékeket állítanak elő, amik hosszú évek használata után is ugyanolyan jó szolgálatot tudnak tenni.
Szalai Renáta
Fotók: a szerző + internetes források
Vezető fotó: Veszprém Szolgáltató Város Facebook-oldala
