Egy székesfehérvári kislány a nyolcvanas években lakótelepi háztömbjük jellegzetes, fémszagú, összefirkált liftjébe szorulva eltökéli: soha többé nem engedi, hogy rázáruljon a világ. Kégl Ágnes Óriáskerék című könyve egy őszinte élettörténet.
Halva születtem! – tudjuk meg Kégl Ágnes könyvéből, aki aztán csodálatos módon visszatért az életbe. Tegyük hozzá, nem utoljára. Az oxigénhiányos világrajövetel után, amikor szinte lemondtak róla, más megpróbáltatások is vártak rá később. Iskolai bántalmazás, a Való Világ sajátos közege, melyben a résztvevők mintha kísérleti majmok lettek volna. Hol éheztették őket, hol a teraszon kellett aludniuk a hidegben, hol egymásnak ugrasztották őket különféle feladatokkal. Ráadásul a műsor ismertsége jó darabig elkísérte, sőt akadályozta Ágit a későbbi érvényesülésben. Mint egy rossz, rátapadt gúnyát, nem tudta levetni magáról a VV-szerepet. Újabb krízissel kellett szembenéznie, amikor saját születéséhez hasonlóan kisfia is oxigénhiánnyal érkezett a világra. Sírós, fejfájós kisbabaként kezdte az életét, majd később ADHD-t diagnosztizáltak nála.
Az elé gördülő akadályok és a sors fricskái ellenére Ági a szépséget és az örömet is bőven megtapasztalhatta eddigi életútja során. És soha nem felejtett el hálás lenni. Amikor balettot tanult, amikor gyerekszínésznek, rádiósnak, énekesnek vagy újságírónak készült. Amikor találkozott a szerelemmel, és megérte, hogy anya legyen, vagy amikor belevágott nagy álma megvalósításába, hogy Londonba költözzön. A nehézségek után mindig igyekezett talpra állni, akár a piros keljfeljancsibábu, melyet egykor édesanyjától kapott ajándékba a nagy Való Világ-kalandhoz.
Kégl Ágnes hatalmas utat járt be, míg megtalálta igazi önmagát és bátorságát. Ennek eredményeként ma már szilárd belső békével neveli egyedülálló anyaként gyermekét. Ez az állhatatosság pedig olyan erőt ad neki, hogy a Covid idején, a légi közlekedés szünetelésének hónapjaiban a legtermészetesebb vagánysággal fogta magát, és bepattant kis fekete Smartjába, hogy hazajöjjön fiával és kutyájával, átszelve egész Európát.
Nem véletlenül került Kégl Ágnes mainhaedi házának falára a Tiszta udvar, rendes ház-tábla, melynek szavait ugyan senki nem érti a környéken, ő viszont pontosan tudja, minek a jelképe. Annak, hogy bár rengeteg dolgot kellett rendbe tennie az életében, és megannyi felesleges lomot eltakarítania, végül meglett a munka eredménye. Sikerült megteremtenie maga körül a béke szigetét.
Kégl Ágnes kötete nemcsak visszaemlékezés, hanem a közösségi tapasztalatcsere élményét is adja a nőknek. Azt a fajta lelki támogatást, amelyet annak idején a fonóban érezhettek meg, amíg megosztották történeteiket egymással. E regényt olvasni olyan, mintha a szomszéd lányt hallgatnák, aki elmeséli, hogyan haladt életének útján, miként vitték előre nemcsak sikerei, de kudarcai is. És milyen az, amikor valaki a szorongásait hátrahagyva, önfeledten megéli saját létezését. Ági sorsa épp attól érdekes, hogy sok ismerős válaszutat mutat be, ám ő maga olyanokon indul el, amelyeket mi magunk talán elkerülnénk – és könnyen lehet, hogy mi tévednénk.
Az Óriáskerék az útkeresés könyve is, egy őszinte élettörténet, ami akár a miénk is lehetne, de mégis más.
Az Óriáskerék a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg, és itt megrendelhető.
A képen Kégl Ágnes. Fotó: express.co.uk
