Nem törtek és nem dobálóztak székekkel, pisztoly sem került elő a T. Házban tegnap éjjel. Obstrukció, az utóbbi évek legeredményesebb parlamenti tiltakozása történt egy embertelen törvény ellen.
Fölkészülten átbeszélte az éjszakát az LMP képviselőcsoportja és a Párbeszéd két tagja. A világ parlamentjeiben bevett módszer, hogy az ellenzék kérdésekkel, hozzászólásokkal lehetetlenné teszi beadványok elfogadását ott, ahol érveiket nem hallgatják meg, ahol nincs érdemi párbeszéd a hatalommal.
Miniszterelnököt is buktattak
Magyarországon a századelőn sikerrel alkalmazta az ellenzék az obstrukció módszerét. Még miniszterelnököt is buktattak, mert egy évig a költségvetést nem tudta elfogadni a parlament. Jött Tisza István, aki kemény kézzel rendet tett. Betiltotta a felvonulásokat, a sztrájkokat. A híres zsebkendőszavazással pedig az obstrukciót. Történt, hogy a parlamenti heves vita közepette a házelnök a feje fölé emelt egy fehér valamit (még ma sem tudható, hogy fehér lapot vagy zsebkendőt), mire a képviselők annyira meglepődtek, hogy felálltak, lássák, mi történik. Köztük az ellenzékiek is. A felállás az igen szavazatot jelentette, így a házelnök egyhangúan elfogadottnak nyilvánította a házszabályt, amely megtiltotta az obstrukciót. Tisza miniszterelnök azonnal bezárta az ülést. Egy hónap múlva a következő parlamenti tanácskozáson az ellenzéki képviselők tiltakozásul törtek-zúztak, összeverekedtek a kormánypártiakkal, előkerült egy pisztoly is, figyelmeztető lövésekkel. Már késő volt, az új házszabály szerint a renitens képviselőket szabályszerűen kivezették.
Csúcstartó britek és franciák
Napjainkban sem csitulnak az indulatok. A parlamenti obstrukció csúcstartója egy brit kormánypárti képviselő, aki 1983-ban, a British Telecom privatizációjáról szóló törvény vitája során folyamatosan 11 órán át beszélt az alsóházban. A franciák sem mennek ötletekért a szomszédba: 16 éve a francia nemzetgyűlésben a baloldali pártok 14 ezer(!) módosító indítványt adtak be szintén egy privatizáció kapcsán. Érdekes, hogy épp a Gaz de France privatizációjáról szólt a törvénytervezet.
„Lex megdöglesz” – A tiltakozás a szociális biztonságért folyik
Szokás szerint társadalmi és szakmai egyeztetés nélkül nyújtott be a belügyminiszter felügyelte államtitkár egy 160 oldalas salátatörvényt. Ennek lényege, hogy az egyén elsősorban maga felelős a szociális biztonságáért. Ha ezt önhibáján kívül nem képes megtenni, akkor a hozzátartozó kötelességévé válik. Amennyiben ő sem tud helytállni, akkor jönnek az önkormányzatok és azok a karitatív segélyszervezetek, amelyek állami támogatást kapnak. Ha már mindenki kidőlt, akkor legvégső esetben jön az állam.
Szabó Tímea párbeszédes képviselő „lex megdöglesznek” nevezte a törvénytervezetet. Tegnap éjjel az ellenzékiek folyamatosan adták egymásnak a szót. Arra akartak választ kapni, miért épp a válság közepén törölné el az állam a felelősségvállalását. Miért nem akarnak segíteni a bajbajutottakon. Miért vonul ki az állam a szociális területről.
Fotó: Szétvert ülésterem 1904. december 13-án (dka.oszk)
