Csak két országban magasabb az infláció az EU-ban, mint nálunk. Magyarország hajszálnyira marad le Észtországtól (22,5%) és Litvániától (22,1%) a maga 21,9 százalékával ebben a cseppet sem vicces rangsorban.
„Az Eurostat közzétette az inflációs rangsort az EU-ból, amelyből kiderül, hogy októberben csak két országban volt magasabb infláció, mint Magyarországon” – adta hírül a portfolio.hu. „Az eurózóna éves inflációja 10,6% volt októberben, ami magasabb, mint a szeptemberi 9,9%. Egy éve ilyenkor az éves infláció még csak 4,1% volt az eurózónában, egy év alatt tehát számottevő emelkedés történt. Az Európai Unió átlagában még ennél is magasabb, 11,5% volt az éves áremelkedés mértéke” – részletezi a hírportál.
Lesz ez még több is
A legalacsonyabb inflációt Franciaországban mérték októberben (7,1%), ezt követi Spanyolország 7,3%-os áremelkedéssel. Az Európai Unión kívüli szomszédos Szerbiában hivatalosan 15 százalékos inflációról beszélnek, ami meglehetősen alacsonyabb a magyarnál, mégis kongatják a vészharangot. Ugyanis ha valakinek, nekik nagyon beleégett az emlékezetükbe a 30 évvel ezelőtti háborús hiperinfláció, amikor a félelmetes 313 millió százalékos pénzromlást mérték. Amikor naponta írták rá az újabb nullákat a frissen nyomtatott bankókra. Az ember, ha megkapta a fizetését, rohant vele a boltba, venni rajta valamit, vagy a pénzváltókhoz devizára cserélni, mert estére már semmit sem ért. A Szerb Nemzeti Bank elnöke, Jorgovanka Tabaković nem nyugtatta meg a kedélyeket minapi kijelentésével, miszerint év végére, jövő év elejére lesz ez még magasabb is.
Mit szóljunk akkor mi itt Magyarországon, ahol hivatalosan 21,9 százaléknál tartunk. A háziasszonyok szubjektíven ennél többnek érzik, mert a boltban naponta szembesülnek az alapvető élelmiszerek ijesztő drágulásával, a tej, a tejtermékek, az étolaj, a húsok ára legalább 50-60 százalékkal feljebb ment, hogy az energiaárakról ne is beszéljünk. Tegnap hallottam éppen, hogy az a kisvállalkozó, aki tavaly még hétezer forint gázdíjat fizetett a műhelye fűtésért, annak most hetvenezer a havi gázszámlája.
De valójában miből jön össze ez a 21,9 százalék? Az Eurostat 658 termék árának alakulását figyeli. Ebből van, ami többel drágult, van, ami kevesebbel, így jön ki az átlagszám.
Magyarországon miért ilyen magas?
A magyar kormány előszeretettel mutogat Brüsszelre, a szankciókra, az ukrajnai háborúra. Holott ebben benne van keményen sok belpolitikai és külpolitikai melléfogás. Benne van az is, hogy nekünk minden többe kerül valamiért, drágábban állítjuk elő például az élelmiszertermékeket. Lehet, hogy azért, mert a földek jelentős része nem azoknak a tulajdonában van, akik megművelik, hanem befektetők kezében, akik drága pénzért bérbe adják? A nemzeti bank kamatpolitikája is visszaüthet az inflációs rátában. A gyenge forint sem tesz jót, amiért egyértelműen az ország politikája a felelős, mert a világ kevésbé bízik a magyar pénzben, a magyar befektetési körülményekben. Beáraztak bennünket.
Az egész világgazdaság küzd ezzel a problémával, ezt tetézik a hazai bajok. Amire ma már a nemzeti bankok nincsenek igazán hatással, mert elszabadultak a külső körülmények előbb a coviddal, majd az ukrajnai háborúval. Akadoznak az ellátási láncok. Országok közötti kereskedelmi kapcsolatok szakadtak meg nem gazdasági, hanem politikai alapon. Tömbösödik a világ. Ez is ott van az áruhiány, az árak felpörgése mögött.
Beindultak a pénznyomdák
Vannak továbbá szakértők, akik a kormányok és a központi bankok szemére vetik, hogy már a covid idején túlköltekeztek az országok. Tavaly, tavalyelőtt olyan pénzügyi és költségvetési expanzióba kezdtek, amit csak újabbnál újabb pénzkibocsátással lehetett kiszolgálni. Szinte szórták ki a pénzt a kormányok. Mi a bizonyíték erre? Például, hogy felpörgött az ingatlanpiaci forgalom, a részvények ára, nagyon megnőtt a bitcoin, az arany, a tartós fogyasztási cikkek iránti kereslet. Az Európai Központi Bank (ECB) és az amerikai központi bank (FED) olyan olcsó pénzzel árasztotta el a piacot, amiből mindenhova jutott a befektetők révén. Félszázalékos kamatra kapták a pénzt, amit aztán eladtak a fejlődő országok nemzeti bankjainak, amelyek beizzították a pénznyomdákat, hogy átváltsák a devizát az adott ország pénzére. Ez a nagy pénzmozgás nem volt összhangban a gazdaság valódi teljesítményével. Megnövelte a kínálat-kereslet közti különbséget. Ez a közgazdasági tankönyvek szerint is inflációt okoz.
Hibáztak-e a kormányok?
Felmerül a kérdés, hogy ezek szerint hibáztak-e a kormányok, amikor a járvány alatt pénzzel támogatták a lakosságot és a gazdaság szereplőit? Mi lett volna, ha magukra hagyják őket? Közgazdászok szerint sokkal inkább elmélyült volna a válság, hosszabb ideig tartott volna, úgy valahogy, mint az 1930-as években volt. Tehát igazából nem volt jó megoldás, ezt lehet leszűrni ebből a szakmai vitából. Vagy mégis? Talán ha tudták volna tartani magukat a középúthoz, ha nem viszik túlzásba.
Hogyan fogják megfékezni az országok az elszabadult inflációt? Közgazdászok szerint ez ma már inkább politikai, mint gazdasági kérdés. Ahogyan látjuk, a nemzeti bankok emelik a kamatszintet, aminek megint lesz jó és rossz hatása egyaránt. Csökkenti a keresletet, a beruházásokat és ezáltal az inflációt. Ugyanakkor lelassítja a gazdaságot, mert elveszi a kedvet a hitelfelvételtől. Egyszóval, elkezdődött a barkácsolás a gazdasággal a különféle ársapkákkal, állami beavatkozásokkal, ami ki tudja, hova vezet. Plusz az ukrajnai háború és Magyarország komplikált EU-s és orosz kapcsolatai.
Fotó: portfolio.hu
