A mocsári teknõs (Emys orbicularis) a teknõsök (Testitudines) osztályába és a mocsáriteknõs-félék (Emydidae) családjába tartozó faj. Egy eurázsiai elterjedésû állatfaj, Magyarország egyetlen õshonos teknõsféléje, amely azonban komoly veszélynek van kitéve a számos helyen betelepített vörösfülû ékszerteknõs térhódítása következtében. A mocsári teknõs Dél- és Kelet-Európa nagy részén, Marokkóban, a Fekete-tenger anatóliai partvidéke mentén, a Kaszpi-tenger vidékén, keleten egészen az Aral-tóig elõfordul. Kedveli a sekély, iszapos síkvidéki állóvizeket. Európában ez a legészakibb, nagy területen elterjedt teknõsfaj; a teknõsök egyetlen, a Kárpát-medencében is honos faja. Magyarországon elsõsorban a síkvidékek iszapos álló- vagy lassan folydogáló vizeiben él. Kedveli a napsütötte, sûrûn benõtt erdei tavakat és a ligeterdõkkel szegélyezett holtágakat. Csak víz közelében él meg. A faj ovális, hátrafelé szélesedõ, legfeljebb 20 centiméter hosszú hátpáncélja és bõre zöldes- vagy barnásfekete, amit sárga vagy sárgásfehér pettyek és/vagy csíkok tarkítanak. A világosbarna haspáncélt gyakran sötét foltok tarkítják – a hímeké homorú, a nõstényeké lapos. A pajzsoknak szegélye olykor fekete. Hátpáncélján (a fiatalabb egyedeket kivéve) nincs taraj. A hímek szivárványhártyája vörösesbarna vagy narancsszínû, a nõstényeké fehér vagy sárgás. Márciustól októberig-novemberig fõleg a reggeli és az esti órákban aktív. Telelni az iszapba vagy a parti fövenybe ássa be magát – ha erre nincs mód, a jégpáncél alatt kerül nyugalmi állapotba. Az életfenntartáshoz szükséges oxigént szája és garatja nyálkahártyáján, illetve a végbélzacskók hajszálerein szívja fel. Az idõjárástól függõen március-áprilisban aktiválódik. Májusban párzik; a nõstény június-július elején rakja le 4-5 centiméter hosszú, 7-8 centiméteres átmérõjû tojásait a homokos parton ásott, 8-10 centiméter mély gödörbe. A fiatalok szeptember elején, vagy (ha a nyár nem volt elég meleg) a következõ tavasszal kelnek ki, és azonnal megindulnak a víz felé. Szeret a vízbõl kiálló tuskókon, köveken pihenni. Nagyon jól úszik. Nyáron csak a tojásrakó nõstények távolodnak el a víztõl, különben legfeljebb a partig, vagy valamilyen vízbõl kiemelkedõ tárgyra merészkednek ki. Táplálékuk is vízi eredetû: különféle ízeltlábúak, kétéltûek, puhatestûek és férgek kifejlett és lárvaállapotú egyedeit, dögöket fogyaszt. A halak közül csak a beteg példányokat képes elfogni. A zsákmányt éles csõrkáváik segítségével darabolják fel. A mocsári teknõst szerte Európában visszaszorítja a gyorsan terjeszkedõ vetélytársa, a vörösfülû ékszerteknõs. Állományát csökkenti a vizes élõhelyek szennyezése és pusztulása is. A kifejlett példányokat páncéljuk védi, de a kicsinyeket és a tojásokat sokszor felfalják a ragadozók. A magyarországi teknõsállomány egyelõre stabil, de elkezdték felmérését, hogy adott esetben hatékonyan védhessék. Mint minden kétéltû és hüllõ, Magyarországon ez a faj is védett, eszmei értéke 50 000 forint. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. (Forrás: Wikipédia)