Az orvoskamara a fizetős gyógyítás veszélyeire hívta föl a figyelmet, kiiktatásával szabaddá válhat a pálya a privát ellátásnak. Oka egyszerű: a jelenlegi formájában az állam nem tudja fenntartani „betegügyi intézményeit”, pénzt nem ad, így a polgárok a magánellátásba kényszerülnek.
Aki az utóbbi két évben járt már magyar rendelőben, kórházban, pontosan tudja, azokat az orvosok hivatástudata működteti. Hogy szükségállapot van az egészségügyben, erről a betegek nyíltan beszélnek, csak a kormány hallgat. Úgy tesznek, mintha minden rendben lenne. Amikor egy megyei orvoskamara elnöke nyilvános tanácskozáson a nyílt párbeszéd szükségességét hangsúlyozta, jött is a válasz: megszüntették a kamarát. Gyorsított eljárással két nap alatt összedobták a törvényt. A parlamentben az ellenzék vitatta, azután a kétharmad megszavazta, hogy nem kötelező a gyógyításhoz a kamarai tagság.
Ismerős csiki-csuki
A Gyurcsány-kormány 2007-ben már eltörölte a rendszerváltás egyik fontos vívmányát, miszerint az orvosok saját választott küldötteiken keresztül dönthetnek a szakmájukat érintő ügyekben. Akkor is hatalmas pénzekről volt szó az egészségügyi reform kapcsán, több-biztosítós modellel, bezárandó kórházakkal, vizitdíjjal és kórházi ágydíjjal. 16 éve is meg akarták törni a változásoknak ellenálló orvosi kart. Az Orbán-kormány 2011-ben a demokrácia helyreállítását hangoztatva engedte újra működni a Magyar Orvosi Kamarát. Csakhogy mára nekik is meggyűlt velük a bajuk, mert az 50 ezer tagot számláló orvoskamara felelősnek érzi magát a betegekért, nem hagyná őket a sorsukra, pontosabban a fizetős pályára kényszeríteni. Erről eddig az érdekvédő szervezet sem beszélt nyíltan, hiszen tapasztalták, a kormány nem tűri, ha nyíltan szállnak szembe velük.
Ki hova jut a káoszban
Az asztal alá söpört problémákról a kormány titkolózik, néhány intézkedéséből sejthető, hogy azokat központosítással oldaná meg, pénz nélkül, sőt annak kivonásával. Csökkentenék a háziorvosok számát, az 1200 kártya alatti körzeteket megszüntetnék. Az önkormányzatoktól elveszik a háziorvosi ellátást, az orvosokkal az állami praxiskezelő szerződne. Elveszik az ügyeleteket is, a mentőszolgálat lép a helyükbe. Államosítanák az önálló járóbeteg-szakrendelőket. A városi kórházakban járóbeteg-, ápolási és sürgősségi beavatkozásokat végeznének, így az orvosokat és az asszisztenseket oda vezényelnék a megyei kórházakból, ahol a súlyosabb betegek ellátása történne.
Nem hátrálni, cselekedni kell
A kamara szerint az intézkedések következményeként csak a szegények és a nagyon súlyos betegek maradnának az állami rendszerben, a többiek a fizetős ellátást választják majd. Például már a drága, másfél milliós csípőprotézis-műtétek csaknem 30 százaléka magánkórházban történt. A többéves várakozási listákat a nagy fájdalmak és a mozgáshiány miatt sokan így védték ki. A nőgyógyászati vizsgálatok fele magánrendelőben zajlik.
A kamara főtitkára állítja, nem hagyják magukra a betegeket: „Céljaink nem változnak. Mi ugyanazok vagyunk, akik a hálapénz eltörléséért küzdöttünk éveken át, akik a kórházi fertőzésekkel kapcsolatos kampányba kezdtünk, és a tiszta, átlátható egészségügyért harcoltunk. Aki így gondolja, és szolidarítani kíván, az most mondja fel a szerződését. Az orvostársadalomnak nincs nagyon hova hátrálni, cselekedni kell.”
Vezető kép: A parlamentben az ellenzék vitatta, azután a kétharmad megszavazta, hogy nem kötelező a gyógyításhoz a kamarai tagság (Fotó: index.hu / Kovács Attila)
