A magyar lakosság csaknem 20 százalékára jellemző a szegénység. Megjelent Magyarország szegénységi térképe a TÁRKI-nál. Nagyjából visszaigazolja, amit eddig is tudtunk, hogy Kelet-Magyarország és a délnyugati határszél vannak leszakadóban, de az meglepő, hogy például Balatonalmádi járása is bekerült a szegényebbek közé.
A TÁRKI most megjelent szegénységtanulmánya járásokra lebontva mutatja meg, hol vannak a legnagyobb problémák. Ami megyénket illeti, mindig is tudtuk, hogy a bányászat és a nehézipar leépülésével Várpalota és Ajka térsége nehéz helyzetbe került, ezt máig nem tudták feldolgozni. Pápa és Tapolca, Sümeg térségének szintén rosszabbak a gazdasági mutatói a megyei átlagnál, ez a népesség életszínvonalában is megmutatkozik. Ami viszont meglepő, hogy a Balatonalmádi járás sem gazdagabb Ajkánál és Várpalotánál.
Balatonalmádi járás a szegényebbek között
A Balatonalmádi székhelyű járáshoz tartoznak a következő Balaton körüli települések: Akarattya, Főkajár, Fűzfő, Kenese, valamint Csajág, Litér, Papkeszi, Királyszentistván és Felsőörs. Szemmel láthatóan ezen a járáson belül is nagyok a különbségek, elég csak arra az óriási fejlődésre, építkezésre gondolni, ami Felsőörsön mutatkozik.
A TÁRKI adatai alapján Balatonalmádiban, Várpalotán és Ajkán 11–13 százalékos a szegénységi ráta és 19–23 százalékos az anyagi deprivációs ráta. Veszprém megye viszonylag homogén területein ugyanez 6–11, illetve 14–21 százalék. A teljes TÁRKI-tanulmány itt olvasható.
A TÁRKI-tanulmány készítői hangsúlyozzák, hogy becsült értékekkel dolgoztak 2014 és 2017 között gyűjtött referenciaadatok alapján. Ezek feldolgozása egészen mostanáig tartott. A szegénységi küszöb azóta jelentősen emelkedett, 2014-ben 70 000 Ft volt fejenként, ma már 108 000 Ft, de a szegénység eloszlása az országban és a megyékben változatlan maradt.
Budapest és Nyugat-Magyarország már Hawaii
A legkedvezőbb helyzetű térségek Budapesten, Pest-megyében, illetve Nyugat-Magyarországon vannak: Győr, Mosonmagyaróvár, Sopron, Szombathely, Dunakeszi, Budakeszi és Szigetszentmiklósi járás. Ezekben a népességnek mindössze a 2–7 százalékát sújtja a jövedelmi szegénység, illetve 7–14 százalékát a súlyos anyagi depriváció. „Súlyos anyagi deprivációnak számít az, amikor a következő kilenc tételből legalább négyet nem tud megfizetni a háztartás: (1) a lakbér, a jelzáloghitel vagy a közüzemi számlák kiegyenlítése; (2) az otthon megfelelő melegen tartása; (3) váratlan kiadások viselése; (4) rendszeres hús- vagy fehérjefogyasztás; (5) évi egy nyaralás az otthonukon kívül; (6) televízió; (7) mosógép; (8) autó; (9) telefon.”
108 ezer forint a szegénységi küszöb
Ezeknek a tételeknek a listája minden EU-tagállamban azonos. A jövedelmi szegénység számítása esetén a küszöbértéket az Eurostat standardok szerint relatív mutatóként országos szinten, tehát nemzeti viszonylatban határozzák meg, az egy fogyasztási egységre jutó háztartás-jövedelem mediánjának százalékában. A TÁRKI által használt 60 százalékos küszöb egy főre vetítve 2014-ben évi bruttó 2 707 euró, 2020-ban évi bruttó 3 886 euró, vagyis 2014-ben havi 70 000 forint, 2020-ban 108 000 forint volt. Tehát azon háztartások tagjait tekintik jövedelmi szegénységben élőknek, ahol az egy főre jutó jövedelem nem éri el ezt az értéket, azaz az országos átlagjövedelem 60 százalékát.
Összefoglalva, a szegénységgel leginkább érintett területek: Magyarország keleti széle, Nógrád északi része, Salgótarján környéke és lent a délnyugati határszélen húzódnak. Ezekben a gazdaságilag passzív járásokban nem ritka, hogy a népesség csaknem fele szegénységben él.
Nagy a leszakadás továbbá a nyugdíjemelések ellenére az idősek körében. A népszámlálási adatok szerint a lakosság 21 százaléka 65 év feletti.
Veszprém megyében nagyjából középen vagyunk, ami a szegénységi mutatókat illeti (a már említett járások kivételével). Se lent, se fönt.
Elfogy a pénz, mire befizet az ember minden csekket és bevásárol. Fotók: veszpremkukac
