A Balaton északi partján nem akad víziember, aki ne ismerte volna Sikit, Siklósi Lajost. Mostanában már csak az idősebbek tudták, hogy olimpikon és többszörös országos bajnok volt. A fiatalok az idős mestert tisztelték benne, aki a vitorlázás titkait is megosztotta velük. Ma temetik Balatonalmádiban.
Siki, azaz Siklósi Lajos lehetett volna a magyar Alain Delon. Ifjabb korában a Balatont és a vitorlázást az ő fényképéből készített képeslappal népszerűsítették. Siki az ötvenes években az almádiak híres vitorlás szakosztályánál, az Építőkben dolgozott és versenyzett. Szó szerint értendő a dolgozás: a háború után újra kellett építeni a hajókat, megalkotni a versenytípusokat, ezért asztalos, lakatos és szabó volt egyszemélyben az, aki a dobogóra akart állni. Legendás csapattal vett részt az Építők az országos bajnokságokon, szinte mindent vittek. Például Siki és hajós párja, Nagy Károly éveken át szinte valamennyi versenyt megnyertek. A politika azonban nem kedvezett nekik, noha nem úrfiak sportja volt már akkoriban a vitorlázás. (A képeslappal is ezt akarták bizonyítani.) És a világnak is dicsekedni kellett: az európai versenyekre „kiengedték” a tehetséges ifjakat. Még az olimpiára is benevezték őket, s miután 1959-ben a Siklósi–Nagy páros első lett a repülő hollandi bajnokságon, olimpiai kerettagok lettek.
Aztán itthon maradtak, mert másokat találtak politikailag megbízhatónak. A sors iróniája, hogy a kevésbé tehetséges versenyzők egyike nem tért haza Rómából.
A lendület megtört, de a vízimádat megmaradt. Siki a Veszprémi Vegyipari Egyemen szervezte a vitorlás szakosztályt. A diákokat az alapoktól felépítve kezdte tanítani a szerelvények, a vitorlavászon használatára – de szigorúan csak azután, hogy rend és tisztaság volt a hajókon. Az egyetemi kalózokon vegyészmérnök hallgatók tucatjai ismerkedtek a hajótest áramlástechnikájával. Az idei tavaszig a Veszprémi Egyetemi Sport Club nélküle elképzelhetetlen volt.
Nem csak a kora miatt, érdeklődése a nagyhajók felé fordult. Visszatért küzdőszelleme, 42 év szünet után vastapssal köszöntötték az első balatoni túraversenyen, ahol „természetesen” a dobogó legfelső fokán állhatott.
Siki azok közé a régi vágású mérnökök közé tartozott, akik mindent pontosan, precízen, villamosmérnökhöz illőn csinálnak – és ezt várta el másoktól is a parton és a vízen egyaránt.
Vezető képünkön: Siki a maga építette hajójával
