A lányok nem angyalok címmel vezettek műsort barátnőjével több mint egy évtizedig, de tiltakozott, hogy ő az lenne. Hihetetlen szeretet vette körül. 66 éves korában elhunyt Lang Györgyi, aki most valahonnan angyalként nevet ránk.
Intézmény volt a színésznő, műsorvezető, énekesnő. A Pa-dö-dő együttes, pontosabban a Pa-dö-dő család tagja. Akaraterején kívül az őt ölelő szeretet tartotta itt a földön Lang Györgyit betegsége elhatalmasodása után.
Majd négy évtizede, még pécsi színésznő korában állapították meg gyógyíthatatlan betegségét, a szklerózis multiplexet. Vagy húsz év után jelentkeztek a látványos tünetek. Tolószékbe ült, úgy folytatta életét. Ő, a szabadság jelképe, megtanult korlátok között élni. Színpadi jelenléte néhány pillanatig tűnt szokatlannak, de a közönséget olyannyira képes volt elvarázsolni, hogy csak a produkció végén állapították meg, tényleg négy kerékkel táncolt.
Koncertjeik Falusi Mariann-nal és a Pa-dö-dő csapattal élmény adtak. Természetesek voltak, szókimondók, humoruk soha nem volt bántó. Anno egy színházi produkció során alapították az együttest, melynek neve a balett szaknyelvéből származik, a pas de deux fonetikus leírása, a párban való táncot jelenti. Ritka a magyar művészeti életben az a kitartás és siker, ami évtizedekig kísérte kettőjük munkáját. Csakúgy, mint a táncosok, a technikusok csapatáét. Györgyi betegsége még inkább összekovácsolta őket, igazi család lettek.
A két különleges hölgy képes volt elfogadtatni a másságot Magyarországon. Egy idő után már nem a kertésznadrágos, jelvényes, kék hajú, nagyszájú nők voltak, hanem azok, akik következetesen járták az útjukat. A koncerteken, a rádióban és a televízióban, a magánéletükben. Nyilvánosan kiálltak az elesettekért, a kiszolgáltatottakért, legyen bármilyen kisebbség. Bátran megszólaltak környezetvédelmi ügyekben. Lang Györgyi az angyalszerepet túl érzelmesnek találta, iróniával kezelte, de őszintén örült, amikor a terézvárosiak jelölték a kerület kulturális díjára. Ezt azoknak ítélik oda, akik a legtöbbet tették Terézváros életéért, hírnevéért, lakóinak egészségéért. Nem halmozták el állami kitüntetésekkel, erőfeszítéseit a civilek méltányolták a Jótékonysági díjjal, 2018-ban pedig Radnóti Miklós antirasszista díjjal.
Nehéz élet jutott neki, de Lang Györgyi mindvégig megmaradt belevaló, vagány nőnek. Ha valaki, akkor ő megtanulta, milyen elfogadni a segítséget, milyen a test kiszolgáltatottjának lenni. A Klubrádióban annak ellenére kapott műsort, hogy a stroke miatt erőfeszítéseket kellett tennie hangképzéséért, a hallgatóknak pedig legalább akkorát, ha meg akarták őt érteni. Utoljára május 10-én hallhatták.
Imádta a kutyákat. Mindig menhelyről hozott, öreg, testi hibás állat élt mellette, ami már senkinek sem kellett. Láthattam azt is, ahogy az emberek szerették őt. A Katona József Színházba barátnője, Mariann hozta el, de legalább öten segítettek a székének ideális helyet találni. A szünetben a nézők szemérmesen kerültek arrafelé, hogy köszönhessenek neki, vagy elmondhassák, mennyire jó, hogy itt van. Néhány percre hihető volt: angyal szállt le közénk.
Lang Györgyi meghalt, de valahonnan nevet ránk, integet: „Ugye megmondtam, hogy ne a halálom után dicsérgessetek?! Tessék egymásnak jót és szépet mondani!”
Fotó: divany.hu
