A rend és káosz dialektikájának kutatása kapcsán szövődött barátság Molnár Vera festőművésznő és Szöllősi-Nagy András matematikus között Párizsban.
A magyar származású festőnő időközben világhírűvé vált, és Vera Molnarként jegyzik, Szöllősi-Nagy András pedig feleségével, Nemes Judittal megalapította a Modern Műtárat Balatonfüreden. A házaspár gyűjteményében, a MOMŰ-ben Vera Molnar a főszereplő. A 99 éves festőnő, a komputerművészet egyik megalapítója alkotásaiból novemberig látható kiállítás a füredi új galériában.
Párizsi barátság
– Mindketten azt a pontot kutatjuk, ahol a rend káoszba és a káosz rendbe fordul – magyarázta Szöllősi-Nagy András műgyűjtő a Ritmusok és algoritmusok című kiállítás megnyitóján tartott rendhagyó tárlatvezetésen.
Elmondta, hogy amikor Párizsban az UNESCO-ban dolgozott, tudományos valóságszámításainak is ez a problémakör állt a középpontjában a klímaváltozás és a természeti katasztrófák, az előrejelzés oldaláról megközelítve.
Kiderült, Vera Molnar művészi koncepciója is hasonló: egy rendezett alapstruktúrába belehelyezni valami zavart. A művész kifejezésével: egy százalék rendetlenséget.
Ennek a balatonfüredi kamarakiállításnak, ami tulajdonképpen bevezetése a jövőre tervezett nagyszabású centenáriumi tárlatnak, ez a párizsi barátság ad személyes hangot. Szöllősi-Nagy András és Nemes Judit évtizedek óta dolgozik a festőnő bemutatásán.
Ahogyan Rényi András kurátor elmondta, a művésznő 100. születésnapjára tervezett balatonfüredi kiállításnak művészettörténeti referenciák állnak majd a fókuszában: Cézanne, Dürer, Klee, Mondrian, a művészettörténet nagyjai, akikre állandóan hivatkozik az alkotó. Míg a mostani az algoritmusokra fókuszál.
A műgyűjtő házaspár nappalijában
A nyitó installáció egy fekete-fehér szőnyeg, a festőnő eredeti alkotása, benne a szignója. Ez a mű mostanáig Szöllőssi-Nagy András és Nemes Judit nappaliját díszítette. Fölötte a festőnő fekvő fotója, amint éppen valamin dolgozik. Mintha a műgyűjtő házaspár nappalijában találná magát a látogató a festőnő társaságában.
Ez a centrum, ahonnan elindulunk és ahova visszatérünk Rényi András kurátor vezetésével, aki a kiállítás elrendezése és a kiírások segítségével fogja a kezünket, és nem hagy elveszni a ritmusok és algoritmusok mintázatai között. Ellenkezőleg, inkább láthatóvá teszi a művészi gondolatot, a festőnő vonalak mentén felsejlő életrajzát.
Ilyen és hasonló kiírásokat olvasni a falakon: Arra használom a számítógépet, hogy a formákat kombináljam egymással abban a reményben, hogy ez az eszköz megszabadít a tanultaktól, a kulturálisan megörökölt dolgoktól…, és elősegíti a sem a természetben, sem a múzeumban még soha nem látott formakombinációk megtalálását. Segít az elképzelhetetlen képek létrehozásában.
Monotonitás, szimmetria, meglepetés
Vera Molnar élete vonalak mentén halad – tette világossá a kiállítást megnyitó beszédében Kumin Mónika művészettörténész.
– A mintegy 70 éve alakuló, mozgásban lévő életműve egyetlen, folyton megújuló, végtelen gondolatfolyam – mondta. – Vera Molnar 1947-ben fejezte be tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, férjével, Molnár Ferenc pszichológus festővel egy ösztöndíjjal Rómába mentek, onnan Párizsba. Vera Molnár azóta is ott él, 2024. január 5-én lesz 100 éves.
Művészete a geometrikus absztrakció és a konkrét festészet felől indult. Kezdetben egészen egyszerű algoritmusokkal kísérletezett. Amikor még nem is volt számítógép, ő már sorozatokban gondolkodott, kitalálta a „machine imaginaire”-t, és lépésről lépésre szabad kézzel rajzolta meg sorozatait.
Az 1960-as évek közepétől már valódi számítógép segítségével egyre szisztematikusabban játszotta végig az alapformákban lévő variációs lehetőséget. Koncepciója egyszerű: egy rendezett alapstruktúrába belehelyezni valami zavart. A művész kifejezésével egy százalék rendetlenséget. Egy másik színt vagy vonalvastagságot.
– A komputer által generált véletlen segítségével Vera Molnar sorozatok százait hozza létre, melyben formai lehetőségek spektruma tárul fel, hogy aztán a változatok analízise révén rátaláljon akár egy véletlen mutációnak köszönhetően a kielégítő esztétikai állapotra, vagyis a művészetre. E munkamódszerben tehát a felfedezésen van a hangsúly, a véletlen érdekli, a meglepetés – avatta be az életműbe a hallgatóságot Kumin Mónika. – Ahogy Baudelaire mondaná: „monotonitás, szimmetria, meglepetés”.
A Ritmusok és algoritmusok című kiállítás július 15-i balatonfüredi megnyitóján a MOMŰ-ben tiszteletét tette Claire Legras, Franciaország budapesti nagykövete, Bogyay Katalin, Magyarország UNESCO nagykövete, Bóka István, Balatonfüred polgármestere és sok művészetrajongó.
