Pár évvel ezelőtt még csak a környékbeli települések lakói látogattak el minden hónap első vasárnapján a zentai vásár helyszínére. A vajdasági kisváros, Zenta vására mára nemzetközivé nőtte ki magát. 

Ami nem kapható a zentai vásárban, az nem is létezik – állítják a tapasztalt vásározók. A vásártéren már néhány éve is sok árus kínálta a portékáját, de akkor még inkább csak a helyiek és a környékbeliek látogattak ki minden hónap első vasárnapján a temető melletti térre. Ez mára megváltozott. Magyarországról, Romániából és egész Szerbiából érkeznek árusok és vásárlók. Reggel nyolcra megtelnek a környező utcák a szabálytalanul parkoló autókkal – az ott lakók legnagyobb „örömére”. Akik később érkeznek, már csak négy-öt utcával odébb találnak helyet a kocsijuknak. Kilencre már a vásártéren is hullámzik a tömeg, tízkor pedig lépni sem lehet a nézelődőktől.

Az árusok a vásár több tucat „utcájában” kínálják a portékájukat asztalról vagy csak simán a fűre kirakva. A hagyományos kézműves termékektől a mezőgazdasági gépekig, a szerszámoktól a ruháig, a csecsebecséktől a bútorig és a virágig minden kapható. Ha semmit nem szeretnénk vásárolni, akkor is érdemes ellátogatni Zenta talán legnépszerűbb eseményére, hiszen a hangulata magával ragadó. Itt aztán van alkalom az alkudozásra, összefutnak a régi ismerősök, és érdekes beszélgetéseknek is fültanúi lehetünk.

Ha megéhezünk, akkor pedig válogathatunk a jobbnál jobb falatok között. Több helyen sül a birka és a malac, füstölög a pljeskavica és a csevapcsicsa (čevap), forog a kürtőskalács, az üdítőt pedig talicskából árulják.

Az infrastruktúra viszont kissé hiányos: nincs folyóvíz, illemhely, és hát egy pénzváltó is elkelne az árusok és a vásárlók, a nemzetközi közönség miatt.

Fotók: a szerző

A galéria bármelyik képre kattintva kinyílik.