A gyakoribb, hosszabb és intenzívebb hőhullámos időszakokért az emberi eredetű üvegházgáz-kibocsátások a felelősek. Nem igaz, hogy régen is hasonló volt ezeknek az előfordulása – hangsúlyozzák a masfelfok.hu-n megjelent elemzés szerzői.
A Hungaromet városokra elérhető adatsorai alapján, az emberi tűrőképesség és az egészségre gyakorolt hatás szerint az idei júliusi hőhullám volt a legrosszabb a modern mérések kezdete óta, amit át kellett élnünk. Ezt állapítja meg elemzésében Szabó Péter, éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza, korábban az Országos Meteorológiai Szolgálat és a Nemzeti Alkalmazkodási Központ szakértője és
Pongrácz Rita meteorológus, hidrológus, a földtudományok doktora (PhD), az ELTE TTK Meteorológiai Tanszékének adjunktusa. Az alábbiakban az ő írásukból idézünk.
Egy hőhullámot az időtartam (hány napig tart), a legmagasabb hőmérséklet és az intenzitás (hőösszeg) alapján elemezhetünk. Példaként: egy 29 fokos átlaghőmérsékletű időszakot könnyebb kibírni 3 napig, mint egy 28 fokosat 9 napig – az előzőben 6 °C a hőösszeg, az utóbbiban 9 °C.
Budapesten és a déli-délkeleti országrészben soha nem volt még olyan rossz a helyzet, mint idén. Intenzitását tekintve ez volt a legrosszabb hőhullám, amit túl kellett élniük. Közel 90 százalékos magabiztossággal állíthatjuk, hogy a gyakoribb, hosszabb és intenzívebb hőhullámos időszakokért az emberi eredetű üvegházgáz-kibocsátások a felelősek, így nem igaz, hogy régen is hasonló volt ezeknek az előfordulása. Az elengedhetetlen alkalmazkodáson túlmenően a kibocsátáscsökkentésnek az a tétje, hogy marad-e egyáltalán hőstresszmentes nap a jövőben júliusban Magyarország nagyobb részén, vagy sem.
A szerzők megoldást is javasolnak. Mit tehetünk rövid távon hőhullámok esetén? Árnyékoljunk, hűtsük a szobánkat, igyunk elég vizet! Amit a kormányzatoknak kell tenniük: átfogó stratégiák kidolgozása hőségriadókra. Amit hosszabb távon tervezéskor tehetünk: zöldfelületek és a kék infrastruktúra városon belüli növelése, épületek megfelelő szigetelése. Amit viszont azonnal kellene tennünk, mert a légkondis hűtésnek jelentős energiaigénye van (és ezt még továbbra is jelentős mértékben fosszilis alapú energiahordozókkal oldjuk meg): globálisan visszafogni a pazarlást és ezáltal a szükségtelen kibocsátásokat is (ebben segítenek az energiahatékonysági beruházások, valamint az épületszektor dekarbonizálása).
A teljes cikk erre a linkre kattintva olvasható.
Illusztráció: Profimedia
