A Pannon Egyetem Műszaki Informatikai és Mérnöki karain egyre több a hallgató, viszont a nemek aránya alig változik. Vajon miért kevesebb még mindig a lányok száma ezeken a területeken? Kiss Dóra Viktória adattudomány mesterszakos hallgató elmondja, milyen érzés nőként helytállni ebben a közegben.
Miközben egyre több országban célkitűzés a nők nagyobb arányú bevonása a STEM-területekre (tudomány, technológia, mérnöki tudományok, matematika), Magyarországon – és azon belül a Pannon Egyetemen – is érdemes megnézni, hol tartunk ebben a folyamatban. Az informatikai és mérnöki képzések női hallgatói arányát vizsgálva jól látható: bár van előrelépés, még mindig jelentős a különbség. A kérdés nemcsak statisztikai, hanem társadalmi és kulturális vetületű is: mitől válik egy szakma „fiús” vagy „lányos” jellegűvé, és hogyan változhat ez meg?
Dóra mesterszakos tanulmányai előtt mérnökinformatikus alapszakon szerzett diplomát. Első kézből halljuk, mit jelent nőként jelen lenni egy férfiak által dominált területen. Tapasztalatait nemcsak a számok, hanem a személyes élmények, környezeti hatások és az oktatói közeg is formálta.
Informatika: növekvő létszám, az arány változatlan
A Műszaki Informatikai Karon az alapszakos hallgatók száma 2015 és 2024 között 713 főről 1216-ra emelkedett – ez jelentős növekedés. A szakma piaci keresettsége, a programozói pálya stabil jövedelmi kilátásai és a digitalizáció terjedése mind hozzájárultak a növekvő érdeklődéshez. Ezzel szemben a női hallgatók aránya szinte változatlan: kilenc év alatt csupán 13,32%-ról 13,73%-ra nőtt. A 2020-as évben még egy kisebb visszaesés is látható volt, amikor ez az arány 12,74%-ra csökkent – ami jelzi, hogy a tendencia nem feltétlenül lineáris.
Nemek aránya a Műszaki Informatikai Karon 2015-ben és 2024-ben
Dóra évfolyamában is hasonló volt a helyzet: „Úgy emlékszem, nagyjából 57-en kezdtük az alapszakot, ebből heten voltunk lányok. Most az adattudomány szakon húszan vagyunk, és az én évfolyamomban egyedül vagyok lány.” Mint mondja, nem zavarja különösebben a nemi arány, és nem tapasztal kirekesztést sem: „Bratyizunk, nincs vele gond. Élvezem a közösséget.”
Ez a fajta pozitív közeg természetesen sokat számít – de nem feltétlenül jellemző minden tanulmányi közegre. Az informatikai képzések továbbra is azok közé a szakok közé tartoznak, ahol a lányok aránya országos szinten is alacsony. Az Oktatási Hivatal országos felvételi statisztikái szerint az informatikai alapszakokon általában 10–15% között mozog a nők aránya – tehát a Pannon Egyetem sem lóg ki ebből a mintából.
Kiegyensúlyozottabb kép és több női példakép
A Mérnöki Karon ezzel szemben kedvezőbb arányok figyelhetők meg. 2024-re a női hallgatók aránya 30,48% lett, ami bár alacsonyabb a 2015-ös 35,27%-hoz képest, még mindig jóval magasabb, mint az informatikai képzéseken. A vegyészmérnöki, környezetmérnöki és biomérnöki specializációk jellemzően vonzóbbak a női hallgatók számára, hiszen ezekben a területekben az alkalmazott tudomány és a gyakorlati kreativitás ötvöződik – ami sokak számára motiválóbb lehet, mint az elvont algoritmusok világa.
Nemek aránya a Mérnöki Karon 2015-ben és 2024-ben
Egyre több a női oktató száma: tíz év alatt 24%-ról közel 40%-ra emelkedett az arányuk. Ez a változás nemcsak számszerűen, hanem jelképesen is fontos – különösen a látható női példaképek szerepét tekintve. Nem elhanyagolható szempont, hogy a diákok számára a pályaképek és a tudományos tekintélyek is hatással vannak a választásaikra, és ezeknek a képeknek sokáig férfiarca volt.
Mikor dől el, hogy „ez fiús szak”?
Dóra úgy látja, hogy a nők alacsony száma az informatikai pályákon nem elsősorban előítéletek következménye, hanem az érdeklődés alakul ki másként. „Nekem például általános iskolában már az volt a fontos, hogy ne magolni kelljen, hanem gondolkodni, egy problémát megoldani – így hamar kiderült, hogy ez a terület érdekel.” Az iskolai pályaorientáción túl azonban legalább ennyire fontos szerinte az otthoni környezet, a szabadidős tevékenységek hatása. Gyerekként például ő is próbálta kijátszani a géphasználati korlátokat: „Megfigyeltem, hogy ha kihúzzák a netkábelt, mit kell visszadugni, hogyan működik ez az egész. Lehet, hogy ez is számított.”
Azt is tapasztalta, hogy bár kevés lány van a szakon, ez nem feltétlenül jár más bánásmóddal: „Néha talán elnézőbbek voltak velünk az oktatók – ezt inkább a többiek mondták, én nem vettem észre. De ha így is volt, nem éreztem, hogy ez hátrányt jelentene, inkább segíteni akartak.”
A felvetés, hogy az oktatók másként viszonyulnak-e a lányokhoz, több évfolyamtársnál is visszatérő kérdés volt. Bár a megkülönböztetés sosem volt direkt vagy negatív, néhány esetben Dóra azt érezte, hogy a tanárok finoman próbálták bátorítani a női hallgatókat, hogy végigcsinálják a képzést. Ez a fajta hozzáállás valóban lehet pozitív ösztönző erő.
Mit lehet tenni a változásért?
Mitől lehetne vonzóbbá tenni ezeket a szakokat a lányok számára? Dóra nem hisz a nagy kampányokban. Inkább abban, hogy meg kell mutatni: ezek a területek hogyan kapcsolódhatnak a lányok érdeklődési köréhez. „Az infó rengeteg mindenhez kell: piackutatáshoz, adatelemzéshez, akár a dizájnhoz. Ha valaki megtalálja benne azt, ami igazán érdekli, akkor nem fog számítani, hogy hány fiú tanul mellette.” A saját útját sem bánta meg: „Mindig visszatérek arra a gondolatra, hogy jó volt ez az irány. Még ha kevesen is vagyunk lányok, akkor is van helyünk ezen a területen. A látható női példaképek, az érdeklődés korai támogatása és a közeg elfogadása mind kulcsszerepet játszanak abban, hogy több lány válassza ezeket a pályákat.
Adatok: Pannon Egyetem Oktatási Igazgatóság
Vezető kép: Good Things Guy
