A Veszprémi Ünnepi Könyvhéten mutatták be a rendezvényen vendégként szereplő Scolar Kiadó könyveit. Köztük volt az Olasz szakácskönyv, amelyről az egyik szerzővel, Illés Andreával Grászli Bernadett, a Művészetek Háza Veszprém igazgatónője beszélgetett.
Illés Andrea 2006-ban egy évig élt a családjával Olaszországban. Már akkor beleszeretett az országba. Pár évvel később ismét alkalma volt a családdal huzamosabb ideig ott tartózkodnia, és mivel már nagyobban voltak a gyerekei, ideje is maradt arra, hogy beleássa magát az olasz kultúrába. Ebben társra és barátnőre talált az Olasz szakácskönyv társzerzőjében, Repka Noémiben. Így született meg 2012-ben az Olasz szakácskönyv első kiadása, ami egy másodikat is megért 2019-ben. A könyv idén megjelent harmadik kiadását átszerkesztették, és gazdag képanyaggal illusztrálták a szerzők.
Az első kiadás megjelenésekor még nem lehetett beszerezni minden alapanyagot a receptek megvalósításához, de ma már minden kapható Magyarországon is. Kivétel a cime di rapa, amit itthon – tévesen – tarlórépának fordítottak, miközben inkább a brokkolihoz hasonló, csak sokkal kisebb rózsákkal.
Az Olasz szakácskönyv a receptek mellett részletezi az olasz étkezési szokásokat is.
– A tészta ott nem főétel, hanem előétel – magyarázta Illés Andrea. – Ezért Olaszországban az éttermekben csak egy kis adagot fogunk kapni belőle. A leves nem divat, és ha esznek is levest, az olyan sűrű, hogy inkább főzelékre hasonlít. Az olaszok szeretik megadni a módját az étkezésnek. Társaságban akár öt–hat órát is tarthat egy-egy kiadós ebéd vagy vacsora. A hideg vagy a meleg előételt követi a tészta, aztán következik a húsos fogás, majd az egészet lezárja egy könnyű desszert vagy egy adag fagylalt. Én is nagyon szeretek így enni.
– A könyv csodálatos utazásra hív bennünket – mondta Grászli Bernadett. – Olaszország összes regionális konyháját bemutatja és azt is, hogy milyen kulturális hatások érték az olasz konyhát.
– Mi egy kis kulturális ízelítőt is szerettünk volna adni az olvasóknak – válaszolta Illés Andrea. – A könyvből például megtudhatjuk, hogy a vincisgrassi nevű étel a császári tábornokról, Windisch-Grätz császári-királyi tábornagyról kapta a nevét. Arra biztatom a könyv olvasóit, hogy az egyes olaszországi helyszíneken bátran főzzenek helyi alapanyagokból, de vannak olyan ételek, amelyeket inkább étteremben ajánlott megkóstolni.
Az Olasz szakácskönyv a Scolar Kiadó gondozásában jelent meg, és itt megrendelhető.
A vezető képen balról Illés Andrea, jobbról Grászli Bernadett. Fotók: a szerző
