Peter Stiegnitz magyar származású bécsi kutató szerint hazudni muszáj, mert túlélési szükséglet – egyeseket a hazugságok éltetnek, másokat az önámítás tart életben. A hazugság nem ártalmas, csak ne lépje át az erkölcsi határt, mondja a tudós.

Szerinte erkölcs csak egy van, és miután nem Robinsonként élünk egy lakatlan szigeten, mindenki tudja, mikor árt a másiknak. Persze hogy tudja. Mégis árt. És nem lakatlan a szigetünk, mégis hazudozunk, hazudnak nekünk, megvezetnek bennünket, lóvá tesznek, becsapnak, mi meg vagy észleljük, vagy nem, sőt megszokjuk, s utólag már csak legyintünk.

Úgy másfél évtizede egy jogászszervezet javaslatot tett az igazmondás bevezetésére a parlamentben. A civil szervezet azokat büntette volna, akik a nyilvánosságot félrevezetve, manipulálva, tudatosan valótlanságot állítanak. A javaslat szerint a politikai közszereplő, hazudozásért egy évig terjedő szabadságvesztést is kaphatott volna. Nem csodálom, hogy az ügynek röhögés lett a vége. Csak képzeljük el, milyen sorsra jutott volna a haza, ha netán közmegértésre lel a javaslat? Jól néznénk ki egy igazmondó honatyákkal teli parlamenttel, kormánytisztviselőkkel, közpénzeket kezelő nonprofit meg egyéb pénzkezelő-osztogató intézmények igazságmondóival! Maga a káosz.

Tudományos kutatások szerint az átlagember naponta kétszázszor hazudik. Ezek nem fajsúlyos hazugságok, amolyan mindennapi kis füllentések. A fent említett civil szervezet természetesen nem a jóhiszemű mellébeszélésekre gondolt, az igazságot finoman megkerülő gyanús közlésekre, a kegyes hazugságokra, hanem azokra a szemenszedett hazugságokra, amelyek a Holdról is látszanak. Hogy ártalmasak-e az információkra, amelyekkel a politikus manipulál, csal, félrevezet, becsapja híveit és a riválisait? Vita tárgyát képezheti, hogy vajon ilyenkor árt vagy használ a társadalomnak némi kegyes hazugság. Újabb tanulmány témája lehetne, hogy a néphülyítő hazugságok miként mérgezik a köztudatot, miközben egy-egy mozgalom hasznára válnak. Vagy nem. Majd kiderül a választások után.

Választások előtt mindig többet hazudnak a politikusok, mint egyébként – vélekedik Peter Stiegnitz hazugságkutató. Választások után általában csak akkor hazudnak, ha veszélyben van a helyzetük. Olyankor intelligencia kérdése, hogy mennyire csinálják ügyesen. De akkor már úgy is mindegy, mert a szavazópolgár emlékezete rövid.

Vezető képünkön: Gulyás Gergely és Rogán Antal a Parlamentben. Fotó: Németh Dániel/444