Ide már nem paragrafusok, hanem lánctalpak kellenének – állapítja meg kollégánk, Győrffy Árpád, a Balatontipp.hu alapítója és szerkesztője Tihany Óvár nevű településrészével kapcsolatban, amit szinte teljesen beépítettek az utóbbi években.
Győrffy Árpád alaposan körbejárta – szó szerint is, mivel rengeteg fotót készített a helyszínen – a témát. Ezt az írást foglaljuk össze az alábbiakban. Az eredeti cikk a Balatontipp.hu-ra kattintva olvasható.
A 110 méterrel a Balaton víztükre fölé emelkedő Óvár a víz felől szinte teljesen rejtett, főleg kelet felé lejtő tető. A háborítatlan és a Balatonra nyíló csodálatos kilátással bíró tetőn az ezredfordulóig fékezte az emberi terjeszkedést a félsziget tájvédelmi körzet besorolása és a helyi építési szabályzat.
A terület átalakulása akkor gyorsult fel igazán, amikor ott az Orbán-rendszer kegyeltjei is megjelentek. Az elmúlt 15 évben, de különösen annak legutóbbi éveiben egybefüggő házsorok, afféle új barátlakások jelentek meg az Óvár-tetőn. Ráadásul a korábban már itt lévők közül is többen lazábbra vették az előírások betartását. Az addig kötelezően megtartott szőlőt, gyümölcsösöket térkőre, fürdőmedencére cserélték. Az építmények egy része megfelel az építési szabályzatnak, de jelentős részük szabálytalan, illetve szabályokat sértő.
Győrffy Árpád megállapítja: „Ide már nem paragrafusok, hanem lánctalpak kellenének. Példát nem a hazai asztalfiókokban, hanem a húsz évvel ezelőtti Horvátországban találunk. A Zadar melletti Vir-szigeten épp húsz évvel ezelőtt, 2006 májusában habozás nélkül romboltak le 48 luxusvillát – köztük tizennyolc magyar tulajdonút –, mert a tiltott parti sávba épültek. Egy ilyen határozott állami buldózer Tihanyban és a Balaton más részein is gyorsan kijózanítaná a NER-lovagokat és hasonlóan gondolkodó társaikat. Ehhez persze olyan közhivatalnokok is kellenének, akik nem falaznak a tájrombolásnak, hanem az esküjükhöz híven érvényesítik a jogszabályokat. S ha nem tennék, a jogsértésekhez tudatosan asszisztáló közhivatalnokok anyagilag, de akár büntetőjogilag is feleljenek az esküjük megszegése esetén.”
A villák bontása nem hasonlítható a stégek bontásához, de kétségtelen, hogy utoljára a szocializmus idején szereztek érvényt teljen határozottsággal a környezetvédelmi előírásoknak. 1988-ban, a rendszerváltás előtt bontottak a hatóságok, pedig senki nem hitte el, hogy meg merik tenni, mert még a népvezér Kádár kedvenc hobbija is a pecázás volt. Az akkori környezet- és vízvédelmi miniszter utasítására a Balaton nádasaiban illegálisan felépített stégek egy részét visszabontották. Még Tihanyban is, ahol az akkori „felső tízezer” horgászott. Maróthy László miniszter később lemondott, a rossz nyelvek miatt épp a stégek és a Bős-Nagymarosi vízlépcső lett a veszte.
Győrffy Árpád írását Hadházy Ákos is posztolta a közösségi oldalán. Annyit fűzött hozzá, hogy „ide nem tologatott akták, hanem dózerrel eltologatott falak kellenek. Igyekszem majd néhány beadványt újra beadni, hátha rendszerváltás volt a veszprémi kormányhivatalban is.”
A vezető képen luxusvilla luxusvilla hátán Óváron. Fotó: Győrffy Árpád
