A Művészetek Háza Veszprémben mutatkozott be a legjobb magyar irodalmi, művészeti folyóirat, a pécsi Jelenkor, szó szerint kiterítve az olvasóközönség előtt a lapjait. Ezekbe belenézve az embernek kedve támad azonnal elkezdeni az olvasást, ami már önmagában véve is erős érv az ilyen rendezvények mellett.
A Jelenkor szerzői közül Fekete Richárd, Keresztesi József és Mohácsi Balázs költők vettek részt a veszprémi irodalmi esten, és olvastak fel műveikből. A szerzőkkel Ágoston Zoltán főszerkesztő beszélgetett. Takács Zsuzsa és Csordás Kata verseit Frank Ildikó színész olvasta fel.
Ágoston Zoltán főszerkesztő bemutatta a szeptemberi számot. Bevezetésként felolvasott belőle egy érdekes, ma is aktuális kérdéseket felvető, Lőcsei Péter által fellelt, 1934-ből származó, elfeledett, és most újra közkinccsé tett kiadványból: „Hogyan születnek a versek? Mi késztet írásra egy alkotót? Milyen kapcsolat van a tartalom és a forma között? Mi az ihlet?” A kérdéseket többek között Illyés Gyula, Kosztolányi Dezső, Reményik Sándor, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor is megválaszolták. Illyés az első kérdésre azt mondja: „Nehezen. Igen kényelmetlenül érzem magam. Enyhe szorongásféle.” Weöres meg azt válaszolja ugyanerre: „Csak akkor tudok verset írni, hogyha bizonyos belső feszültség keletkezik bennem.”
Na tessék, csak egy adalék azok megcáfolására, akik lebecsülik a költészetet, a költői munkát, mondván, tavasszal a tök is virágzik. Ez utóbbi gondolatot már mi tettük hozzá a főszerkesztői bevezetőhöz. A szeptemberi számból az olvasók figyelmébe ajánljuk Kisantal Tamás kritikáját David Szalay nagy figyelmet keltett Test című Booker-díjas regényéről. Olyan dimenziókat boncolgat benne, amelyek sok mindenre rávilágítanak a szöveg működésével kapcsolatban, többek között Thackeray Barry Lyndonjával fennálló párhuzamokra.
A Jelenkor szeptemberi számában olvashatók Takács Zsuzsa, Solymosi Bálint, Závada Péter, Villányi László versei és Oravecz Imre Alkonyi naplója, ami az öregedéssel járó érzékenység, félelmek és örömök páratlan tárháza. Részletet közölnek Darvasi László A Holdon című regényéből, és így tovább, olvasnivalót legalább egy hétre.
A július–augusztusi számban köszöntik a 70 éves Garaczi Lászlót és a 80 éves Pinczehelyi Sándort. Utóbbiról Somosi Rita ír Autokannibalizmus és a posztnyolcvan címmel. Az áprilisi számban a 80 éves Spiró Györgyöt és a 75 éves Kukorelly Endrét köszöntötték. A márciusi számban megemlékeznek néhai főmunkatársukról, Tolnai Ottóról, ezzel is értelmezve a viszonyukat, kapcsolódásukat az irodalmi világ jellemző figuráihoz. A lap szerzői között veszprémi szerzőik is előfordulnak, többek között Domján Gábor, Fenyvesi Ottó, Ladányi István. Elmondható, hogy a Jelenkor működés közben mutatja meg a mai magyar művészeti életet.
A pécsi folyóirat és a veszprémi Vár Ucca Műhely együttműködése immár három évre tekint vissza. Tavaly a veszprémiek tartottak irodalmi estet Pécsett. Fontos pillanatok ezek. Akár úgy is felfoghatjuk, mint kísérletet a fenyegető ellenerők, a digitális világ hatástalanítására, amely a print, a Gutenberg galaxis elsöprésével fenyeget. Mert olvasni és írni jó, hirdetik. Papíralapú, nyomdafesték illatú irodalmi művészeti folyóiratot pláne.
A vezető képen Frank Ildikó, Mohácsi Balázs, Keresztesi József, Fekete Richárd és Ágoston Zoltán. Fotó: Veszprém Kukac
