Három ok miatt fontos a Veszprémi Petőfi Színház Grace és Gloria című előadása.

Első: egy olyan tabutémáról beszél, amelyről egyáltalán nem akarunk tudomást venni. Kettő: olyan korú színésznőknek ad szép feladatot, akikről mintha megfeledkeztek volna a drámaírók és a forgatókönyvírók. Három: ezúttal is megállapíthatjuk, amit már régóta tudunk, miszerint Módri Györgyi és Palásthy Bea remek színésznők.

Grace-t, az idős parasztasszonyt nemrég engedték ki a kórházból, most otthonában várja a halált. Gondozója, a nagy karriert befutott, New Yorkot maga mögött hagyó önkéntes szociális munkás, Gloria mellette akar állni utolsó óráiban. Kettejük történetét meséli el a Grace és Gloria.

Grace a találkozáskor tartózkodóan, pontosabban ellenségesen viselkedik Gloriával. Nem érti, miért állított be hozzá a vadidegen nő és miért akar neki segíteni úgy, hogy cserébe nem vár el semmit. Grace egész életét munkával töltötte, és nem tudja elképzelni, hogy valaki számára nem ez a legfontosabb. Ilyeneket mond Gloriának: „A gondolkodás csak egy divatos szó a tétlenségre.” „A világon még semmit nem oldottak meg azzal, hogy csak gondolkodtak.” „Mindegy, meddig élek. Mindig van tennivalóm, és ez megnyugtat.” „Maga egy jómódú nő, akinek több pénze van, mint esze.”

Találkozásaik során szépen, lassan felszínre kerülnek a traumáik. Már tudnak róluk beszélgetni. Olyanokat mesélnek el magukról és az életükről a másiknak, amit sosem mondtak el senkinek. Kiderül, hogy képesek tanulni egymástól az életről és képesek egymást segíteni abban, hogy megbékéljenek saját magukkal.

Módri Györgyi és Palásthy Bea finom színészi eszközökkel, érzékenyen formálják meg Grace-t és Gloriát. Egymásra vannak utalva a színpadon, figyelnek egymásra, a másik minden rezdülésére. Módri Györgyi remekel a karcos, szókimondó, jó humorú Grace szerepében. Palásthy Bea pedig lassan, óvatosan, visszafogottan bontja ki Gloria fájdalmát.

Figyeltem a női rezdüléseiket

A Grace és Gloria színre vitelére Máté P. Gábort kérte fel a színház.

– Talán azért, mert nagyon jó, baráti viszonyban vagyunk Györgyivel és Beával – gondolkodik el a színész-rendező.

A rendező szerint nagyon szép az előadás alapanyaga.

– Attól fogva, hogy elkészült a szövegkönyv, már könnyen tudtunk menni, mert Györgyi és Bea gondolkodó, alkotó színésznők, és elkezdődött egy kreatív munka. Nem csak ők hallgattam rám, hanem én is rájuk. Figyeltem a női rezdüléseiket, és persze a praktikus dolgokban is elfogadtam a javaslataikat, például abban, hogy hogyan kell kötni, vagy tisztába tenni valakit. Tudtunk egymásból építkezni. Segítségünk is volt. A veszprémi származású dr. Bartos Gabriella orvos, aki az ismerősöm, az Egyesült Államokban részt vett egy hospice-programban. A zeneválogatásban Pallagi Laci haverom segített. (Remek zenéket hallhatunk az előadásban – a szerk. megj.)

– Hogy miért fontos a Grace és Gloria témája? Györgyinek, azaz Grace-nek van egy mondata Gloriához az előadás végén: „Nem érted, hogy a halál ugyanúgy az élet része, mint a születés?” Mi valahogy úgy élünk ebben a világban, hogy erről nem veszünk tudomást. Nagyon félünk a haláltól, és úgy szocializálódtunk, hogy nehéz beletörődnünk: egyszer csak eljön. Az előadás talán közelebb visz bennünket a sors elfogadásához.

A Grace és Gloria című darabot az amerikai Tom Ziegler írta. Az előadást a közönség a Latinovits–Bujtor Játékszínben láthatja január 3-án, 6-án és 18-án.

Fotók: Veszprémi Petőfi Színház