A magyar idegenvezetőket Európában szinte egyedülálló módon hagyták az út szélén, mert a kormánytól – a vidékieknek kiírt felemás pályázaton kívül – sem könnyítést, sem egyetlen forint támogatást nem kaptak. Az alábbi írásban vendégszerzőként a szakma egyik képviselője, Gudics Judit világít rá a példa nélküli kiszolgáltatottságra, megmutatva azt is, hogy más országokban miként működik a segítség.
A turizmus a világgazdaság három legnagyobb ágazatának egyike, és szinte közhelyszámba megy, hogy „a béke iparága”. Ma már tudjuk, hogy egy világméretű járvány békeidőben is rövid időn belül az idegenforgalom összeomlását okozza. A gazdasági válság előidézte egzisztenciális fenyegetettség pedig súlyosan érinti azokat, akiknek a munkalehetőségeit korlátozza vagy ellehetetleníti a járvány elleni védekezés.
A kilátásokat tekintve akár bizakodóak is lehetnénk, mert a világ vezető turisztikai vállalatait tömörítő Utazási és Turisztikai Világtanács erős nyarat prognosztizál. Elemzésük szerint a járvány megállítása és sikeres gazdaságvédelmi intézkedések esetén világszerte akár már 2021-ben 100 millió munkahelyet nyerhet vissza a turizmus. A bécsi Wifo gazdaságkutató intézet legutóbb publikált előrejelzése szerint ugyanakkor a krízis előtti szintet megközelítő turisztikai forgalomra Ausztriában legkorábban 2022-ben lehet számítani.
Hová lett 151 millió?
A turisztikai válságkezelés lényeges összetevője az önhibájukon kívül munka és bevétel nélkül maradt vállalkozások, foglalkoztatottak és egyéni vállalkozók támogatása, a terheik – legalább ideiglenes – állami átvállalása. Erre nincs világméretű szabvány, még az Európai Unió tagállamai is eltérő intézkedéseket hoztak. A magyar kormány első turizmus-mentő rendelkezéseit 2020 tavaszán megelőzték azok a gazdaságstabilizáló programcsomagra vonatkozó javaslatok, amelyeket öt turisztikai szakmai szövetség állított össze és nyújtott be, majd néhány napon belül kiegészítéssel bővített. Az idegenvezetőkről azonban mindenki elfeledkezett, ők mindmáig kimaradtak a kormány támogató intézkedéseiből.
Az idegenvezetők kötelező hatósági nyilvántartásában jelenleg 14 651 fő szerepel, közülük 4-5000 fő működik aktívan a belföldi, beutazó és kiutazó turizmusban. A hazai utazási irodák alkalmazottként nem tudják foglalkoztatni őket, emiatt önfoglalkoztatók, a többségük katás egyéni vállalkozó. A 2020-ban több hónapra adómentessé tett katás vállalkozások hosszú listájára érthetetlen módon mégsem kerültek fel. Utcai flashmob-juk, petíciójuk, „autóbuszos városnéző” tiltakozásuk, szakmai szervezeteik sajtónyilatkozatai eredménytelenek maradtak.
Helyzetükre nem hozhatott megoldást a Magyar Turisztikai Ügynökség felhívása sem (‘Egymillió forint támogatást is kaphatnak a vidéki idegenvezetők’) a kizárólag vidéki lakcímkártyával rendelkező(!) idegenvezetők számára, akik vidéki magyar túrajavaslatokat dolgozhattak ki, szellemi termékük jogdíját átengedve a Magyar Turisztikai Ügynökség értéktárának. A jogosultak köréből 155-en pályáztak és 149-en nyertek, így a támogatásra szánt 300 milliós keretből akkor is megmaradt 151 millió forint, ha az összes nyertes a maximális egymillióra adta be az igényét. A budapesti lakcímkártyával rendelkező idegenvezetők kizárása durva megosztottságot okozott, de nem ez volt az egyetlen probléma ezzel a hebehurgyán meghirdetett pályázattal.
Zárt körben szétosztott támogatások
Az idegenvezetők a járvány kitörésével egyetlen pillanat alatt elveszítették a kenyerüket: munka és bevétel nélkül maradtak, a vállalkozásuk továbbra is fizetendő költségeivel. Tevékenységüket csak a katások szüneteltethetik, de aki főállású vállalkozó, annak az egészségügyi hozzájárulást (amit éppen most emelt 8000 Ft/hó összegre az adókat, járulékokat és hatáskörébe tartozó díjakat állítólag nem emelő kormány) így is fizetnie kell.
A Magyar Idegenvezetők Egyesülete kutatást végzett a tagjai helyzetéről, és annak eredményeit nemzetközi kitekintéssel bővítve a honlapján is közzétette. Ebből kiderül, hogy a magyar idegenvezetők Európában szinte egyedülálló módon lettek az út szélén hagyva, mert a kormánytól – a vidékieknek kiírt felemás pályázaton kívül – sem könnyítést, sem egyetlen forint támogatást nem kaptak.
Érthető a tiltakozásuk a Magyar Turisztikai Ügynökség vezérigazgatójának, Guller Zoltánnak a közösségi médiában is közzétett (azóta talán a felháborodott kommentek miatt eltávolított) videóüzenete és ott egy, még elérhető nyilatkozata kapcsán. A turisztikai szakma jogos felháborodását tovább fokozta, hogy közben az MTÜ-vel kapcsolatban nagy összegű támogatások zárt körben, titokban történt elosztásának gyanúja is felmerült. A Fővárosi Törvényszék első fokon meghozott döntése – amennyiben jogerőssé válik… – az alaptörvény értelmében kötelezné az ügynökséget és az irányítása alá tartozó állami cégeket a közpénzekkel való nyilvános elszámolásra.
Plakátolás helyett valódi segítség
Az idegenforgalmi szektorban növekvő indulatok lépésre kényszerítették a kormányt a nagyobb létszámot képviselő vendéglátósok irányába az állami és (főleg!) önkormányzati tulajdonban levő helyiségek bérleti díjának elengedésével, a bértámogatások utófinanszírozás helyett hó elejére ütemezett kifizetésével, a miniszterelnök pedig ingyen hitelt jelentett be a mikro- és kisvállalkozások számára. A hitelfelvétel azonban kétes és veszélyes pálya a tartalékaikat felélt kisvállalkozások számára.
A hazai turisztikai ágazat sok sebből vérzik. A járványhelyzet és a válság elhibázott kormányzati kezelése sok belső feszültséget gerjesztett, másokat felszínre hozott. Sok a sérelem is, az „oszd meg és uralkodj” elv alapján a kormánynak sikerült az érdekérvényesítő képesség eddigi repedéseit árokká mélyíteni.
Vannak rá példák, hogy amelyik ország kormánya komolyan veszi és értékén kezeli az idegenforgalmi potenciálját, az most komplex módon igyekszik beavatkozni. Az átfogó és jól kommunikált válságkezelésre jó „labor” lehet például a szomszédos Ausztria, ahol az idegenvezetők és más egyéni vállalkozók a testre szabott újrakezdési alapból igényelhetnek átlagosan havi 1200 eurós támogatást, illetve újrakezdési bónuszt.
A turizmus életben tartásáért a távoli Japán még Ausztriánál is többet tesz. A 2020-ban elindított kampányuk keretében a kínálati és a keresleti oldalt összekapcsolták: miközben a hivatalos utazási irodák továbbra is teljes áron vásárolták a szolgáltatásokat (közlekedés, szállás, étkezés, idegenvezetés, belépőjegyek, stb.), a náluk foglaló utazóknak csak fél árat kellett ezekért fizetni. A költségek másik felét az állam utalta át az irodáknak. Nem volt kiplakátolva sehol, hogy „együtt sikerülni fog”, viszont működött, ezért a járványhelyzethez igazodó feltételekkel idén is folytatják.
Gudics Judit
idegenvezető, utazásszervezési menedzser
