Kinek egy ismerős illat, kinek rég látott ismerős mosolya, kinek egy kedves gesztus hozza el a karácsonyt. Valami nem várt öröm vagy titkos vágyakozás beteljesülése jelentheti a karácsonyok varázslatát.

Karácsony előtt már hetekkel betölti az utcákat és az üzleteket a Jingle bells (karácsonyi csengők) dallama. Történelmi a szerepe: ez volt az első dal, amit az űrből közvetítettek, az egész világ hallhatta az űrhajósok énekét. Idilli képről szól: havas úton csilingelő szánokról. Még őrizzük fehér karácsonyok emlékét, de bosszankodunk, ha a ködben tócsákat kerülgetve botladozunk. Pedig gyerekeink várják a csodát, rosszkedvünkkel ne fosszuk meg őket a varázslattól!

Az első karácsonyfákat Németországban az ő kedvükért állították fel. A freiburgi pékinasok hatszáz éve a város kórházában lepték meg a kis betegeket. Az örökzöld fát almával, dióval aggatták tele. Nem a fa szépsége volt a fontos, a gyerekeknek akartak kedvezni, akik a fáról szedegethették az édességeket. Mi itthon rájuk szólunk, ha kibontják a cukrot, csillogó gömböket, színes fényeket használunk, az idők homályába vész az eredeti karácsonyok szándéka.

A karácsonyfa állításának ünnepi szokása Németországból fokozatosan terjedt el más európai országokba. Arról sem beszélgetünk, hogy az egykor pirossal díszített fenyő az életfát jelképezi, a természet megújulását, körforgását. A piros alma a tudás fájáról szakasztott gyümölcsre emlékeztet. A gyertyák csillogása pedig a fény, a nap, keresztény felfogás szerint Jézus szimbólumai.

Kezdetben csak az arisztokrácia és a városi polgárság állított fát, a magyar vidékeken még az 1960-as évek elején sem volt szokásban, legfeljebb zöld ágat tettek régi fazékba, hogy a következő évben bő legyen a termés. Északon az állatoknak is fontos szerep jut az ünnep során. A karácsonyi kecske központi figura, országonként mást-mást jelent. Finnországban gonosz lény, aki el akarja vinni a karácsonyi ajándékokat, ezzel szemben Svédországban éppen a karácsonyi ajándékokat őrzi.

Az igazi karácsonyi kecske az utolsó betakarított szalmából készül. A megújulást és a termékenységet szimbolizálja. Kecskék húzták a legnagyobb skandináv isten szekerét, és képesek voltak elűzni az ördögöt. Óriási változatukat a települések főterén építik föl, de sokan készítenek az udvarukra is. Külön érdekesség, hogy a jóságos, piros kabátos, fehér szakállas, rénszarvasszánon közlekedő finn karácsonyapó neve szó szerinti fordításban karácsonyi kecske (joulu=karácsony, pukki=(bakkecske).

A Föld másik felén, ahol ilyenkor hőség tombol, a keresztény kultúrkörben felnövő gyerekek hasonlóképp várják az ajándékot, az ünnepet, de persze a buddhisták vagy a zsidók is. A csodavárás izgalma rájuk is átragadt. A pálma- és banánfák törzsét ugyanúgy színes égők ölelik körül, a világszerte unos untalanig játszott dallamok szólnak, csak az izgalom a közös.

Vezető kép: flyingtiger.com