Egy barátság, ami egy elhagyott bankkártyával kezdődött Aberdeenben és egy podcastban folytatódott. Sólyom Eszter és Csorba Eszter az egyetemi éveik alatt találtak egymásra. Bár ma csaknem kétezer kilométer választja el őket – egyikük Tatabányán, másikuk Barcelonában él –, rendszeresen hallhatjuk beszélgetésüket a Nem azért, de… című podcastban. A műsor négy éve fut, és a komoly társadalmi kérdések mellett sokszor a mindennapok dilemmáit boncolgatják benne.

A két Eszter teljesen más területről jött: Sólyom Eszter üzletmenedzsmentet és nemzetközi kapcsolatokat tanult, jelenleg marketingesként dolgozik; Csorba Eszter pszichológiát hallgatott, most pedig egy multinacionális cégnél foglalkozik márkaépítéssel. Már a kezdetektől közös volt bennük, hogy képesek voltak komoly társadalmi témákról is órákig beszélgetni, de úgy, hogy közben végig megmaradt a baráti, laza hangulat. Innen pedig már csak egy lépés volt, hogy mindebből podcast legyen.

Az ötlet, hogy együtt valami projektet csináljanak, már régóta ott motoszkált bennük, szerettek volna egy közös bizniszt. Felmerült pékség, varroda és egyéb vállalkozás is, de végül a most igencsak népszerű beszélgetős formátum mellett döntöttek. A pontos pillanatra, amikor kimondták, hogy „legyen podcast”, egyikük sem emlékszik. – Arra viszont igen, hogy oldalakat teleírtunk ötletekkel, és napokig agyaltunk a néven, a témákon, a formátumon – meséli Sólyom Eszter. Az első epizód végül 2021 januárjában került ki, és onnantól nem volt megállás.

Kezdetben az a cél vezérelte őket, hogy kapcsolatban maradhassanak, biztosan beszélgethessenek egymással havonta egyszer, annak ellenére, hogy Sólyom Eszter hazaköltözött Magyarországra, Csorba Eszter pedig még egy évig Skóciában maradt az egyetemen. A hallgatóik azonban gyorsan rájuk találtak, és a két barátnőből hamar podcaster lett.

A közönségüket főként a 23–27 évesek és főleg nők alkotják. – Nem tudatosan céloztuk meg őket, egyszerűen így alakult – mondják. A műsor célját három szóval írják le: ismeretterjesztés, vitaindítás, kritikus gondolkodás. Bár nem feminista podcastként indultak, a legtöbb téma gyakran ebbe az irányba kanyarodott. – Egyszerűen minden kérdésnek van nemi vetülete: az egészségügytől kezdve az iskolai egyenruhákig. Fiatal nőként ezek számunkra is fontosak, és a hallgatók is könnyen kapcsolódnak hozzájuk – mondja Csorba Eszter.

Inkább egy medve, mint egy férfi

Nem minden epizód született könnyen. A transzneműségről szóló rész például különösen érzékeny téma volt. – Tudtuk, hogy extrém módon marginalizált csoportról beszélünk, ezért próbáltuk a lehető legnagyobb körültekintéssel megközelíteni – mondja Sólyom Eszter. – Meghívtuk a Transvanilla Transznemű Egyesület képviselőjét is, mert nagyon nem akartunk ártani.

Máskor nem a téma feldolgozása, hanem az utóélete bizonyult megterhelőnek. A „Medve vs. férfi” című epizódjukról készült TikTok-videó például olyan algoritmikus útra tévedt, amely konzervatívabb férfiközönséghez jutott el.

A lányok elmondták, hogy a „Medve vs. férfi” téma egy olyan közösségi médiában elterjedt videóból indult ki, amiben fiatal nőket kérdeztek arról, hogy kivel/mivel futnának szívesebben össze egy erdő szélén egyedül: egy ismeretlen férfival vagy egy medvével. A nők nagy része a medvét felelte, mondván, hogy kevésbé ijesztő, mint egy ismeretlen férfi, akinek ki tudja mik a szándékai…

 A következmény pedig több száz gyűlölködő komment lett. A két Eszter elmondta, hogy olyanok jöttek, mint „akkor hajrá, menjetek ki az erdőbe”, vagy épp a finomabb verzió: „kikérem magamnak, ne általánosítsatok”. A legdurvább komment szó szerint így szólt: „b*szatlan, f*szhiányos p*csák vagytok” – idézik fel.

Csorba Eszternek a BDSM-ről szóló adás volt a legnagyobb kihívás. A rövidítés a Bondage & Discipline, Dominance & Submission, Sadism & Masochism kifejezéseket takarja, vagyis olyan szexuális gyakorlatokat és szerepjátékokat, amelyekben a hatalom, az alárendeltség, illetve a fájdalom élvezete jelenik meg különböző formákban, kölcsönös beleegyezés alapján. – Nagyon sok kutatást igényelt, de végül remek beszélgetés lett belőle – mondja.

A negatív visszajelzések leggyakrabban a közösségi médiában jelennek meg, főleg a rövid, a szövegkörnyezetből kiragadott részletek alatt. – Gyakran kifogásolják azt, hogy általánosítunk. Sokan ezt személyes sérelemként élik meg, ahelyett, hogy felfognák, hogy maga a probléma általános – mondja Sólyom Eszter, akitől megtudjuk, hogy a saját hallgatói buborékuk támogató közeg, ahol érdemi kritikát, gondolatébresztő üzeneteket kapnak, nőktől és férfiaktól egyaránt.

Sikertéma, sikerformátum

A hallgatottsági listát eddig a Nagy pornóvita vezeti, amely a felnőttfilm-ipar előnyeiről és hátrányairól szólt. De a Girl Hobby (a nőiesnek tartott hobbikról és azok megítéléséről), a Miért ciki a mainstream és a basic bitch (a tömegkultúra és az „átlagosnak” bélyegzett stílusok társadalmi megítéléséről), a Feminizmus árnyoldalai (kritikus nézőpontok a feminista mozgalommal szemben) vagy a Pretty privilege (az a jelenség, amikor a vonzó emberek előnyöket élveznek, például a munkaerőpiacon) is a legnépszerűbbek közé tartoznak – nemcsak a genderfókuszú adások között, hanem az összes közül.

A genderkérdések mellett azonban más témák is helyet kapnak. – A kriptovalutákról vagy a politikai polarizációról szóló epizód előtt például sokat szorongtam. Elolvastunk 3-4 cikket és 4-5 tanulmányt, de mindig benne van a pakliban, hogy egy-egy politológus belénk köt, mert ugye Magyarországon legendásan mindenki szakértő – nevet Sólyom Eszter.

A két Eszter egyetért abban, hogy a podcastnek az intimitása adja a legnagyobb erejét. – Olyan, mintha valakinek a fülébe suttognál. Sokszor úgy érzem, amikor én hallgatok podcastet, hogy beleszólnék a beszélgetésbe, néha tudat alatt fel is nevetek. Ez demokratikusabb formátum is, bárki indíthat podcastot, és a saját hangján beszélhet fontos dolgokról. Csorba Eszter szerint a formátum másik előnye, hogy itt tényleg van idő árnyaltan körüljárni egy-egy témát. – Egy cikkben vagy tévéműsorban erre ritkán van lehetőség.

Női problémák „minizódokban”

Érdekes élmény volt őket arról kérdezni, mit tapasztalnak nőként a különböző országokban. Csorba Eszter szerint Barcelonában sokkal szabadabban, biztonságosabban érzik magukat a nők, mint Magyarországon. – Itt nem emlékszem, mikor volt rajtam utoljára melltartó. Otthon eszembe sem jutna kimenni az utcára nélküle, mert biztos lenne egy beszólás. Itt egyszerűen elfogadóbbak az emberek – mondja.

Mi a legnagyobb akadálya annak, hogy a nemek közötti egyenlőség valóban előrelépjen a magyar társadalomban? Sólyom Eszter szerint ennek több rétege van. – Egyrészt hiányzik a politikai akarat. Gyakran halljuk azt, hogy valamit „nem lehet” megcsinálni, de közben igazán soha sem próbálkoztak vele. Ha például az ország vezetői nem hajlandóak ratifikálni az isztambuli egyezményt, akkor miért várnánk el mi, hogy bármi változzon? – mondja. Ugyanakkor szerinte nemcsak erről van szó, hanem arról is, hogy a magyar társadalom egyszerre küzd számos, igen sürgető problémával: mélyszegénység, munkanélküliség, hajléktalanság, szociális ellátás, fel-fel bukkanó erőszak. – Mert ha valaki éhes, fedél nélkül él, vagy bizonytalan a megélhetése, addig nem feltétlenül tud kapcsolódni olyan kérdésekhez, mint a menstruációs szegénység vagy a nemek közötti bérszakadék. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezek a kérdések kevésbé lennének fontosak, egyszerűen háttérbe szorulnak a mindennapi túléléshez képest – teszi hozzá.

A komoly kérdések mellett persze ott van a humor is, amivel gyakran fűszerezik beszélgetéseiket. – Nem feminista podcastet csinálunk, hanem podcastet csinálunk és feministák vagyunk. Ez a kettő valahogy mindig összefonódik. És valakit mindig hibáztatni kell: a kapitalizmust, a patriarchátust, a fallokráciát vagy mindhármat egyszerre – teszik hozzá mosolyogva.

Megtudtuk, hogy most kisebb szünetet tartanak, de a témák listája hosszú. Szó lesz még abortuszról, béranyaságról, örökbefogadásról, nevelőotthonokról. És persze a miniepizódokban, azaz a „minizódokban” is sorra kerülnek kisebb, de annál érdekesebb genderfókuszú kérdések. – Gyakran ad hoc választunk, sokszor egyszerűen „megtalál” minket a téma.