Két év múlva lesz 50 éve, hogy a Veszprémi Építők férfi-kézilabdacsapata elindult hazai és nemzetközi hódító útjára. A hétvégén, Budakalászon a 44. élvonalbeli idényét kezdi Magyarország legsikeresebb, legeredményesebb klubja.
A rengeteg siker közül most csak egyet emelnék ki. Szerepeljen bármilyen néven az együttes, vezesse bárki a klubot, a hazai pontvadászatban mindig a dobogón végzett az együttes. Ilyen nem volt és azóta sincs. Nem is lesz mostanában. Igazi hungarikum.
Büszkévé tesz, hogy mindezt végig kísérhettem, láthattam újságíróként, a csapat rendíthetetlen szurkolójaként. Aki sokezredmagával várja a még egyetlen, haza nem hozott, soha meg nem nyert trófeát, a Bajnokok Ligáját. Rengeteg élmény adott okot arra, hogy nyolc könyvet írtam és televíziósként három hosszabb filmet is készíthettem a legmegkapóbb pillanatokról. Nem beszélve arról a majd ezer veszprémi mérkőzés közvetítéséről, amit a Veszprém TV archívumának mélye őriz. A sok száz stúdióbeszélgetés, újságcikk, a klubban eltöltött több mint másfél évtized sajtóreferensi munkáról nem beszélve. Majdnem mindent láttam, hallottam, tudtam, ami fontos volt. Ez az én hungarikumom. Ahogy Iváncsik Gergőé – ahogy már többször írtam – a legtöbb Veszprém-mezben lejátszott meccs, amire jelenleg senkinek nincs esélye.
Mindezt az juttatta eszembe, hogy a Facebook elém hozta a fotókat, a bajnoki rajt előtti összejövetelt a VEMÉVSZER-birodalom egyik ékkövének számító Historia étterem területén, ahol igazi piknikhangulat uralkodott. Ahol dr. Bartha Csaba, a Veszprém Handball Team Zrt. vezérigazgatója névre szóló mezeket osztogatott azoknak, akik fontosak az általa irányított klubnak. Természetesen Veszprém politikai és gazdasági elitjének társaságában, akik nélkül szinte le sem pattanhat a labda. Pedig ehhez az egészhez már csak annyi közük van, hogy a város éves költségvetéséből sportmarketing jelöléssel 135 millió forintot átutalnak a klubnak. Amely nagyjából 4,5 milliárdból gazdálkodik és nem Veszprém tulajdona, ahogy az aréna sem. Az már csak persze szakmai kérdés, Ligetvári Patrikon kívül nincs olyan magyar játékos, akire a legnehezebb BL-meccseken valóban komolyan számíthatna Xavi Pascual vezetőedző.
Tudom, vannak erőfeszítések magyarok visszahozatalára. De valami miatt ők mégsem akarnak jönni.
Visszatérve a piknikhez. Nézem Márkus László távolba révedő tekintetét, ahogy hallgatja Porga Gyulát. Látom, ahogy kezében tartja a mezt, amit a mosolygós vezérigazgatótól vett át. Vajon mire gondolhat közben?
És közben eszembe jutott, hogy hányszor volt nála bajnokavatás a Korona étteremben, vagy a Betekintsben hasonló ünnepség, sajtótájékoztató. Ahová a világ legjobb csapatai érkeznek. És tudtommal már most is vannak hasonló foglalások. A Plock főhadiszállása is itt volt legutóbb.
Viszont már jó néhányszor feltűnt, hogy ezek az összejövetelek áttevődtek a VEMÉVSZER térfelére, a cég a csapat egyik neves támogatója. Mostantól úgy tűnik vendéglátója, események rendezvények helyszíne is.
A mostani idényre a névre szóló mez Márkus László támogatásának 37 éves elismerése. A világ folyamatosan változik. A vendéglátásban is. Semmi köze az üzlethez, az érdekekhez. Csak a színtiszta sport számít…
Fotók: https://www.facebook.com/handballveszprem/?locale=hu_HU
