Orosz István Kossuth-díjas grafikusművész legismertebb munkája a rendszerváltás emblematikus plakátja, a Tovarisi konyec. Holott szemmel láthatóan nem a politika érdekli, sokkal inkább az optikai játékok, az átlépés egyik dimenzióból a másikba. Az egyik legsokoldalúbb hazai alkotó munkáiból nyílt retrospektív kiállítás a balatonfüredi Vaszary Galériában.
Orosz István elsősorban grafikusművész, de egyben neves plakáttervező, animációs filmkészítő és író is. Nevéhez fűződik a rendszerváltás emblematikus plakátja, a Tovarisi konyec. A balatonfüredi Vaszary Galériában megnyílt életműtárlatán azonban csaknem magányos ez a politikai tartalmú plakát. Van még a rejtélyes Gulág, ami szintén élénk érdeklődést váltott ki. Illetve ez a retrospektív kiállítást hirdető plakát, ami egyenesen Örkényért kiált.
Örkénynek van az a szövege a groteszkről, hogy „Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, a két lába közt hátratekinteni.(…) Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról. Íme a világ fejtetőre állt”.
Orosz István ha nem is állítja fejtetőre a világot, de azért igencsak felforgatja a látásunkat. Ősrégi módszert használ hozzá, a reneszánsz kor kedvelt technikáját, az anamorfózist. Talán azért élesztette újjá, mert ezen a technikán keresztül kíván túllépni a látható világon. Felismerhetetlenné torzított képekről van szó, amelyek csak egy különös nézőpontból vagy tükör segítségével válnak újra láthatóvá. Például Füreden is rácsodálkozhatnak a nézők arra a nagy méretű munkájára, ami közelről tájkép, messziről viszont egy hatalmas portré.
„Aaaa!” hallatszott a megnyitó utáni tárlatvezetésen a látogatók elismerő hangja a művek láttán, amelyek kreatívan újraértelmezik a néző és a tér viszonyát. Ezen a kiállításon járva, szinte magától adódik a kérdés, tudunk-e látni? Hogyan is állunk a térlátással, amelyről azt képzeljük, hogy alapigazságként adott a számunkra? A két dimenzió és a három dimenzió közti átjárást vonja kétségbe a művész, bizonytalanít el benne, ezzel központi kérdéssé megtéve az átlépést az egyik dimenzióból a másikba. Az átlépést a láthatatlanból a láthatóba, a fizikaiból a metafizikaiba és fordítva.
A művész játékosan rásegít, hogy zavarba jöjjünk a tudomány „objektív” terébe belépő művészettől. Miközben szinte leltári részletességgel megrajzolja a csalóka látványt, éppen a látás alapproblémájára kérdez rá, például a képzelet és a valóság viszonyára. Megvannak ennek a szigorú, geometriából vett ősrégi technikái. Orosz a legnagyobbaktól, Dürertől és Eschertől tanult erről a legtöbbet. Akárcsak nagy elődei, lenyűgöző részletgazdagsággal, technikai perfekcionizmussal, rajztudással dolgozik.
Láthatók tőle Balatonfüreden többek között az úgynevezett „lehetetlen tárgyak” is, amelyek ugyan ábrázolhatók, de megépíteni már képtelenség lenne őket. Legalábbis a röghöz kötött képzelet számára. Pontosabban, ahogy a kiállítás falára kiírt szövegben olvasható: „Szóljon úgy a tétel, hogy a lehetetlennek vélt formák csupán a hagyományos, a konvenciók béklyójába szorított gondolkodásmód számára elképzelhetetlenek, egy agyafúrtabb olvasatban azonban, ha tetszik, anamorfikus látással, korántsem irreálisak.” És persze itt vannak a legkülönbözőbb eseményeket hirdető plakátjai közül is a legjobbak, köztük a híres Tovarisi konyec. Ezeken a műfaj követelményeinek eleget téve sokkal közérthetőbben fogalmaz a művész, bár ezeken is ott van a markáns kézjegye, a dimenzióváltás és az aprólékos rajzosság.
Török András, a balatonfüredi kiállítás kurátora a megnyitó után végigvezette az érdeklődőket Orosz István életművének labirintusán, amelyben a legtöbb munka illúziók játéka – egyaránt költői és elgondolkodtató.
Orosz István tárlata június 22-ig látogatható a balatonfüredi Vaszary Galériában.
Fotók: a szerző
