A Telekom Veszprém férfi-kézilabdacsapata eddig négy Bajnokok Ligája-döntőt veszített el. Ezért a kérdés továbbra is az: az edzők közül vajon ki emelheti először a magasba a Bajnokok Ligája-trófeát.
Sorozatunk második részében (az első rész ezen a linken olvasható, a harmadik ezen, a negyedik ezen) az 1984 és 1997 közötti időszakot értékeljük.
Kaló Sándor
Már az első évében a csúcsra érkezhetett volna, de csapata hazai pályán nem tudta volt klubját, a Tatabányát legyőzni. Végignézhette, ahogy kollégája, Kuzma Ferenc előbb öltönyben, nyakkendőben keresztbe bukfencezte a pályát, majd ruhástól beállt a zuhany alá. Kaló Sándorral azonban ezután két bajnoki aranyat is ünnepelhettek a szurkolók. Ezzel történelmet írt, hiszen az ő nevéhez fűződik az élvonal első két aranyérme. Többször is visszatért a klubhoz segíteni. Legnagyobb páros meccseinek egyike a Barcelona ellen volt. Veszprémben már tíz góllal is vezettek a spanyolok ellen. A visszavágón is volt összesítésben tízgólos különbség a katalánok ellen. Az idegenben lőtt eggyel kevesebb góllal mégis kiesett a csapat. Sokan még ma is azt mondják, hogy az volt az első igazi nagy esély a Bajnokok Ligája győzelemre, mert olyan lendületben volt a csapat, hogy meg sem állt volna a célig. Kaló Sándor sajnos már nem lehet velünk.
Valerij Melnyik
Minden tekintetben újdonságot jelentett a orosz edző érkezése, aki játékosokat is hozott magával. Akkor érkeztek, amikor Továris konyec plakátokkal volt tele az ország. Zubjuk, Zsitnyikov, Szazankov voltak az Építők első idegenlégiós játékosai, közvetlenül a rendszerváltás előtti években. Valerij Melnyik vezetői stílusával, időnként meghökkentő elvárásaival, parancsnoki követeléseivel csak kevesen tudtak azonosulni. Pribék István Pribu kifejezetten miatta távozott Veszprémből.
Melnyikkel a nemzetközi porondon akart előrelépni a csapat, de csak a legjobb négyig jutottak. Bajnoki címet nem nyert. A legendák szerint Magyarországon Molnár néven kézilabdázó szakvezető egy Magyar Kupával vigasztalódott, és két év után távozott.
Joósz Attila
A legfényesebb korszakok egyike köszöntött a klubra az Ausztriából érkező, de a Győrrel már nemzetközi kupát is nyerő trénerrel. Négy bajnoki aranyérem, hazai kupagyőzelmek és az első KEK-sikert is vele érte el a csapat. Rögtön az első évében megnyert mindent, ahol elindult a VÁÉV Bramac. Ezt nevezték „hármasugrásnak” a klubnál. És majdnem sikerült ennek az ismétlése is. Hiszen a megnyert bajnoki cím mellett újra döntőt játszottak az itthoni kupában és a KEK-ben is. Később agyvérzéses állapotban ülte végig a Pécs elleni bajnokit. Utána került kórházba. Fantasztikus veszprémi karrierjét a betegsége törte ketté. Ismert szólása volt az edzések végén, közvetlen a meccsek előtt, hogy „jól van srácok, leverjük őket”. Veszprémi klubedzőként a barcelonai olimpián a válogatott szövetségi kapitánya volt. Sajnos, már ő is az égi kézilabdapályákon edzősködik.
Kocsis Pál
A klub olyan vezetőedzője volt, aki először játszott is a csapatban. Balszerencséjére Éles József győri kéztörése miatt elveszett a bajnoki cím, de a Magyar Kupa-sikerrel ő is feliratkozhatott az érmet nyerő edzők rangos mezőnyébe. A mai napig rendkívül felkészült, tájékozott a sportág legapróbb nemzetközi történéseiről is.
Vass Sándor
Joósz Attilához hasonlóan hozta magával az osztrák precizitást, a játékos múltjából fakadó vagányságot, dörzsöltséget. Haver volt a játékosokkal a magánéletben, de a fiúk tudták hol a határ, nem éltek vissza vele. Az edzések után volt kártyázás, vérre menő teniszcsata, de aztán mindenki a meccsre koncentrált. Bajnoki arannyal, elvesztett hazai kupával és KEK-ezüstmedállal hagyott nyomot a klub eredményességi és éremtáblázatában. És Japánban ő vezette negyedik helyig a magyar válogatottat, amelynek keretét többségében veszprémi játékosok alkották. Azóta sem volt ennél jobb eredmény. Igazi karakter volt, aki nem hagyta magát befolyásolni. Egy év után vette a kalapját, és elegánsan távozott, mert összeveszett Hajnal Csabával. Azóta szent a béke közöttük.
Donát Tamás
A vezető képen: Joósz Attila – a középső sorban, piros pólóban – a klub legsikeresebb edzőinek egyike volt
