Tizenhárom voltam, amikor összehozták Magyarország első supergroupját. Szétszedve a Hungáriát (Barta Tamás), a Metrót (Frenreisz Károly) és az Omegát (Presser Gábor, Laux József). Ebből született meg a Locomotiv GT (LGT).
Bartha, majd Laux távozása után a Generálból erősített az együttes Karácsony Jánossal, majd Solti Jánossal.
Pillanatok alatt elkészült az első kislemez, a Boldog vagyokkal és a Ha volna szíveddel. Egy akkor különlegesnek számító, műanyag tasakba került. Nagyon sokáig őriztem, aztán az egyik nyáron egy balatonörvényesi pinceszeren a megbonthatatlan magyar-NDK barátság jegyében megajándékoztam vele Elkét, a keletnémet középiskolás lányt, aki a Drezda melletti Pulsnitz községben élt. Nagyon örült neki. Én meg ettől voltam boldog. Persze, előtte azért felvettem a lemezt a lengyel szalagos magnóra, a ZK-ra.
Eltelt ötven év, és már napok óta hangolódom a VeszprémFest keddi nyitókoncertjére, a Zenevonatra.
Szépen sorban forognak a bakelit lemezek, miközben beletekerek a Báj-báj Loksi koncertfilmbe is. Jönnek a veszprémi emlékek. Volt belőlük bőven. Először az egyetemi menzán hallottam őket, ahol a Mini játszott előttük. Aztán a legendás Dimitrovban dübörgött a Hej, én szólok hozzád és a Kotta nélkül remekmű. Az egyetemi aula is volt koncertjük helyszíne. Aztán ott voltam Pápán, az 1980-as, a Beatricével és az Omegával közös szuperkoncertjükön. Abból is készült LP (Long Play), amely szintén a gyűjteményem egyik ékes, féltett darabja, ahogy szinte az összes korongjuk. Na és persze a Tabán-bulik, a Gyere, gyere ki a hegyoldalba! jelszóval, a klasszikus rock and rollal.
Azért is csodálatos a mi szakmánk, mert a kedvenceink közelébe kerülhetünk. Az áldott emlékű Somló Tomi és Karácsony James is volt vendégem a Veszprém Televízióban. Eljöttek hozzánk, mert hívtuk őket.
LGT 50, Karácsony 70! És – a koncertek szlogenje szerint – nincs Karácsony Solti nélkül. A legendás csapatból Jánoska is ott lesz a színpadon a História-kertben, a Zenevonattal érkezve. És persze a többiek, akik összehozták ezt a kerek szülinapot, kettős zenei ünnepet, hogy emlékezhessünk az irány- és mértékadó, fantasztikus zenekarra, a magyar pop-rock szakma egyik ledönthetetlen bástyájára, ékkövére.
Reméltem, hogy az alapítótagok közül Presser Gábor és Frenreisz Károly is itt lesz néhány dal erejéig, mert itt lenne a helyük. És a fináléban együtt emlékeznek a fél évszázadra. Laux Józsefre és Somló Tamásra is.
Úgy tervezem, hogy a Zenevonat masinisztáját, Bigát (Heincz Gábor) erről is megkérdezem. És naná, hogy Jamest szintén megkeresem, aki húszévesen került az LGT-be. Őt az Amerikában maradt elődje, Barta Tomi ajánlotta a helyére. A kezdő négyesből már ő sincs velünk. Sajnos!
„Volt egy zenekar,
Szólni többé nem akar
S ha elfelejted, az se baj,
Hogy volt egyszer egy zenekar.”
– énekelték a fiúk a koncerteken.
A veszprémi Ezüst nyárban azonban mégis újra felcsendülnek az ismert, szeretett, nagy slágerek jeles művészek előadásában. Kicsit másképpen, áthangszerelve. Ám a lényeg: A dal a miénk!
Donát Tamás
Presser Gábor 2016-ban jelentette be, hogy Somló Tamás halála miatt többé nem koncertezik az LGT. A fotón még együtt a nagy csapat, balról jobbra: Somló Tamás, Karácsony János, Presser Gábor és Solti János. Fotó: MTI/Soós Lajos
