Ez az írás két évvel ezelőtt jelent meg a Heves megyei hírportálon. A szerzőjét, Porcsin Zsoltot nyolc hónappal később – „a kiadó strukturális átalakítására” hivatkozva – elbocsátották. Az írás ma is aktuális, de ma már a Mészáros-birodalom lapjaiban biztosan nem jelenhetne meg.
(A jegyzetre Hajnal Csilla, a Fejér Megyei Hírlap – szintén elbocsájtott vezető szerkesztője – hívta fel a figyelmünket. Holnap egyébként a szabad sajtó napját is ünnepeljük.)
A főállású beszédírók minden bizonnyal kitették már a pontot a holnapi hivatalos ünnepségeken elhangzó szónoklatok utolsó mondatainak végére. Még egyszer végigpillantanak a kötelezően kiadott panelek listáján, ellenőrzik, mindegyik téma szerepel-e az alkalmi műben, aztán eljuttatják a szónoknak a beszéd szövegét, bízva abban, hogy a holnapi felolvasásakor nem ejt nagyobb hibákat a politikus. Valahogy így történik március tizenötödikére készülő hazánk nagyobb és még nagyobb településein.
Nagy meglepetésekben nem lesz részünk.
Szinte biztosra vehető, hogy a hivatalos ünnepi beszédekben hangsúlyosan lesz szó a politikai okokból, a megtorlások elől menekülőkről, a számkivetetten bolyongókról. Nem azokról, akik a magyar szabadságharc 1849-es leveretése után szóródtak szét a világban, nem is az ’56-os forradalmunk után innen eltávozottakról, hanem azokról, akiket összemosnak a gazdasági bevándorlókkal és az állítólag újabb európai merényletekre készülő terroristákkal, és csak holmi migránsként emlegetik őket, afféle gonosz emberekként szólnak róluk, akiktől menteni kell kontinenst, hazát, családot, asszonyt.
A holnapi szónokok valószínűleg hosszan kitérnek a kormány dicséretére is. Meglehet, nem az első, az 1848-as felelős magyar kormányéra. Pedig mekkora hatalmasságok vállaltak szerepet abban: Batthyány Lajos, Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Eötvös József… Nagyszerű emberek, kivételes államférfiak! Lenne bár a mostaniak között egyetlen, aki épp csak kicsit megközelítené reformkori politikusi nagyságainknak legalább az árnyékát!
Lesz-e a holnapi hivatalos ünnepi beszédeknek olyan része, amiben megemlíttetik az 1848-as március máig példaértékű jelentősége? Az, hogy miféle szabadságeszmények honi megvalósulásáért fogtak össze akkor, hogy mit is jelent a polgárosodás, ki is a polgár, miként kellene felemelni az embereket az anyagi és a szellemi nyomorból. Az elhangzik-e majd a hivatalos szónoklatokban, hogy merre van Európa, merre menjen, mit tegyen az, aki tényleg a hazáért akar tenni, az országát akarja gyarapítani, nem pusztán saját birtokát – az ország javainak kárára?
2016-ban egyre hosszabb – valóságos és virtuális – kerítések mögé zárva magunkat félünk és gyűlölünk. Hol vagy, Petőfi Sándor? Legyen szabadság, szerelem!
