Buvári Tamás rendező, producer sajtóreggelin jelentette be következő filmtervét, a Bódi Mária Magdolnáról készülő Magdolna című játékfilmet.
Aki nem ismeri Bódi Mária Magdolna, a vértanúhalát halt egyszerű munkáslány történetét, az itt olvashat róla.
– Ahogyan a Szeretföld, a Magdolna is veszprémi összefogással és támogatókkal készül – jelentette be Buvári Tamás. – A csapat, amely részben a Szeretföldet is készítette, most veszprémi és regionális kötődésű filmet tervez. Bódi Mária Magdolna Szigligeten született, sokáig Köveskálon élt a családjával, majd Litérre költöztek, ahonnan Magdi a fűzfői gyárba járt dolgozni.
Az alkotók a Szeretföld költségvetésének többszörösét szeretnék összegyűjteni, de ez az összeg még mindig sokkal kevesebb, mint amennyiből ma Magyarországon a játékfilmek készülnek. Most az alkotás költségvetésének hetven százalékával rendelkeznek.
– Ez egy kétéves projekt lesz – folytatta a rendező. – Nyáron a Káli-medencében forgatunk, kora tavasszal itt, a környéken, így jövő nyárra kész lehet a film. Ezúttal több pénzből, de kevesebb szereplővel és kisebb stábbal, viszont jobb minőségű technikával dolgozunk majd, mint tettük a Szeretföldnél. A Magdolna főszereplőiről még nem született döntés: egy kislány és egy 25 év körüli színésznő fogják játszani, a többi szereplő között pedig megemlíteném Pap Líviát, Turós-Máté Kingát, Derzsi Jánost, Máté P. Gábort, Trokán Annát, Danis Lídiát, és persze ezúttal is több civil szerepel majd a filmben. A Magdolna nem életrajzi film lesz, hiszen ekkora költségvetésből nem tudnánk hetven helyszínen forgatni. Inkább Magdi hitére, nehéz helyzetben a hite mellett való kiállására és arra fogunk fókuszálni, hogy tragédiája bele volt kódolva az életébe. Szerzői filmet tervezünk, amit sok emberhez szeretnénk eljuttatni.
– Nekem van egy privát és egy félhivatalos kötődésem is a témához – vette át a szót Mészáros Zoltán, az Európa Kulturális Fővárosa 2023 pályázat művészeti tanácsadója. – 1947 áprilisában édesapám unokatestvére hazafelé bandukolt, amikor egy terepjáróból kiszálló csapat az óráját követelte. Ő nem adta oda nekik, erre ott, helyben lelőtték, mint egy kutyát. Az Európa Kulturális Fővárosa-projekt egyik célja a helyi emlékezett elfeledett, vagy feledésbe merülő kultúrkincsének felkutatása, amelyhez jól illeszkedik ez a filmterv. Dicsérendő, hogy az alkotók nem egy elszállt költségvetésből indulnak ki, és közösségi összefogással szeretnék megvalósítani a tervüket, amire még mindig kevés példa van hazánkban.
– Számomra az a hit, alázat és szeretet, amit Magdi képviselt, példaértékű, ezek nélkül a mi szakmánkban sem létezhetünk – mondta Pap Lívia, a játékfilm nagykövete, a Pannon Várszínház színésznője. – Anyaként csak azt tudom elmondani, hogy jó lenne, ha azzal az erőszakkal, amivel Magdi találkozott, az én lányom sosem szembesülne!
– Óriási dolog volna, ha Magdit szentté avatnák, hiszen Magyarország sok szentje között vannak királyok és nemesemberek, de munkás származású egy sincs – zárta le a beszélgetést Kovács Elemérné Bódi Mária, Bódi Mária Magdolna bátyjának lánya, Magdi unokahúga, aki csak a családi történetek alapján ismerte Magdit, mivel a vértanú halála után két évvel született.
[stextbox id=”black”]A film szeretetről, szolidaritásról, egy kislány emberfeletti küzdelméről mesél. Magdolna a nélkülözésben és a háború poklában is ember, szeretetet hirdető ember tudott maradni. Mindebben segítségére volt családja és istenhite. Ma, amikor szintén sokan átélhetik a háború borzalmait, fel kell szólalni az erőszak, a nők elleni erőszak ellen. Mindnyájunknak – békében élőknek – a szolidaritáson, nehéz körülmények között élő embertársaink megsegítésen kell dolgoznunk. A gazdaságilag jobb helyzetben élők gyakoroljanak önmérsékletet és szolidaritást. Az emberi lélek egyszerre törékeny és erős. Ápolni és óvni kell, hogy beteljesíthesse küldetését. Törődnünk kell egymással, különösképpen a rászorulókkal. Ez szervezhet minket közösséggé, szeretetalapú közösséggé. (Buvári Tamás)[/stextbox]
