A Gizella Nőikar hagyományos programzáró hangversenyét vasárnap este hallhatta a közönség a megyeháza Szent István-termében. Ám a koncert ez alkalommal sokkal több volt, mint a Gizella-napok rendezvénysorozatának magas művészi színvonalú megkoronázása.
A Borbásné Gazdag Gabriella vezette kórus és vendégeik ezen az estén azért álltak színpadra, hogy egy mozgássérült lány, Üveges Katalin lakóotthonba kerülését segítsék.
Kata történetét itt írtuk meg február elején.
Azóta szépen gyűltek a támogatások, de sokáig nehéz volt elhinni, hogy tényleg sikerülni fog. A nagy áttörést egy egymillió forintos(!) adomány jelentette, nem tudni kitől, mert az utalás anonim érkezett. Ha olvassa az illető, vagy eljut hozzá a hír, ezúton is köszönetet mondunk érte! A cikkben még azt írtuk, összesen 4,5 millió forintra lenne szükség. Kata közben számot vetett a realitásokkal, és egy másik szobatípusra jelentkezett be a leendő otthonban, amihez 3,8 millió forint is elég. Örömmel tudatjuk mindazokkal, akik segítették őt, hogy mostanra 3,6 millió gyűlt össze a számláján, és ezzel már továbbléphetett. Megkötötte a szerződést az otthont megálmodó, neki amúgy munkát is adó Nem Adom Fel Alapítvánnyal, kifizette a nyolcszázalékos foglalót, és bizakodón várja, hogy a jövője megnyugtatóan elrendeződjön. Remélhetőleg érkeznek még felajánlások, hiszen az összegnek némi híja van, és persze a berendezkedéshez is szükség lesz majd munícióra.
A Gizella Nőikar tagjai – külön köszönet a karvezetőnek, Dénes Zsuzsannának és Martonné Szilas Katalinnak – a Veszprém Kukac írását olvasva kezdtek el gondolkodni azon, hogyan is járulhatnának hozzá Kata álmának megvalósításához. A koncert, mint kiemelt városi rendezvény ingyenes volt, jegybevétel tehát nem keletkezett, de kiváló alkalmat jelentett az adománygyűjtésre. Szórólapjuk, plakátjaik már Kata fényképével és a közönséghez szóló felhívással jelentek meg, a hangverseny helyszínén pedig ott volt az adománygyűjtő doboz, amiben – bár nem volt zsúfolásig telt ház – 211 200 forint gyűlt össze!
Elmondhatatlan Kata hálája és öröme, aki másnap ezt írta nekem: „Köszönöm a lehetőséget, hogy megmutathattam: egy sérült is lehet ügyes.” És még ezt is: „Nekem tényleg az életcélom a segítés, és ha sikerül Pest, akkor szeretnék jobban segíteni a többieknek.”
Kata ugyanis, aki egy születési trauma miatt vált mozgássérültté, miközben az értelme kristálytiszta maradt, azért szerzett az informatikus-közgazdász végzettsége mellé egy ifjúságsegítő oklevelet is, hogy a sorstársait képviselhesse, értük dolgozhasson. Mert sokan vannak, nagyon sokan a hozzá hasonlók, gyakran magukra hagyatva és eldugva a világ elől. Kevesen olyan elszántak közülük, mint ő, akinek a keresztény hit mellett az ad erőt, hogy a lakóotthonért minden követ megmozgató alapítvánnyal együtt vallja: amíg nem adod fel, legyőzhetetlen vagy!
Vasárnap este a Gizella Nőikar, a dániai Faaborgkoret Vegyeskar Ole Kongsted vezetésével, a nagyon fiatal és nagyon virtuóz Teleki Gergő zongoraművész, valamint a műsor konferansziéja, Asztalos István szíve egy célért és egy ütemre dobbant. És ez a szívdobogás senkit nem hagyott közömbösen. Kata és az édesanyja az első sorban ültek, a fellépők és a közönség melengető lélekhullámainak fókuszában. Arra a két órára talán el is felejtették a hétköznapi gondokat, a téli nagy esésüket, amikor az anyuka keze-lába összetört, a szorongást, hogy mi lesz Katával, ha ő már nem lesz. Van az a mondás, hogy a szeretet a legnagyobb megtartó erő. Kata, tartson ki soká a vasárnap neked összekészített szeretetcsomag!
