A jubileumi, 50. Kékszalag verseny beteríti a Balatont. Soha nem volt még ennyi hajó egyszerre Közép-Európa legnagyobb taván. Több mint 600 versenyhajót neveztek, de a kísérőkkel együtt 700 vízijármű szeli a vizet.
Már a múlt század húszas éveiben három nagy tókerülő európai versenyen, a Genfi-, a Bodeni- és Garda-tavi versenyeken mérték össze ügyességüket a széllovagok, amikor a füredi Hungária Yacht Club tagjai eldöntötték, legyen itthon, a Balatonon is tókerülés. 1934-ben rendezték meg az első viadalt. A Kékszalag a Balatonfüred–Balatonkenese–Siófok–Keszthely–Balatonfüred útvonalon zajlik, a nevezők légvonalban 155 kilométert tesznek meg – természetesen megállás nélkül. Az alapítók eredeti döntése szerint a tókerülőn bármilyen vitorláshajóval lehet indulni, s az nyer, aki a kiírt távon, az óramutató járásával megegyezően a leggyorsabban körbehajózza a tavat. A Kékszalag győztes hajója mindaddig árbocának csúcsán viselheti a kék szalagot, amíg a következő versenyen az első helyet el nem veszti. 1942-ig a versenyt kétévente tartották meg, páros években. A háborús évek miatt ezt követően 1947-ben szervezték a következő versenyt. Hagyomány, hogy a viadalt mindig azon a júliusi hétvégén rendezik meg, amely legközelebb van a holdtöltéhez. Ma már sokan egyáltalán nem tudják ennek okát, ami nagyon egyszerű és praktikus: anno a holdfény segítette a navigálást.
Az utóbbi években a legmodernebb technikákat vetik be az indulók, ami nagyon sok pénzt igényel. A régi balatoni rókák nem is tartják ezt az igazinak, ők úgy gondolják, a tudásnak, a tapasztalatnak kellene ma is szerepet játszania. Például Bujtor István ifjú korában indult minden versenyen. Élete nagy élményének azt a Kékszalagot tartotta, amikor a felújított Rabonbánnal elindult. A Rabonbán volt az első verseny győztese 1934-ben, majd a negyvenes évektől „eltűnt”. Amikor meglett, összefogással felújították. Bujtor István csapattagként háromszor állhatott dobogóra a Rabonbán színeiben, de amikor a színész-rendező a rohangógépeknek nevezett új vitorlásokkal és technikáikkal szembesült, akkor abbahagyta a versenyzést.
A másik legendás színész, Zenthe Ferenc, kit az ország a Szomszédok Taki bácsijaként, illetve Tenkes kapitányként ismer, nem a Kossuth-díjára volt a legbüszkébb, hanem arra, hogy fiával közösen hajóosztályukban a legjobbak lettek a Kékszalagon.
És egy harmadik legenda: a nők sem maradnak le a fedélzetről, sőt. A legszebb fahajók egyike, a Tramontana kormányosaként dr. Kultsár Istvánné Gordon Evelyn – hat férfit irányítva – kétszer is dicsőséget szerzett: 1940-ben és 1942-ben.
Végül még egy érdekesség: a Nemere II. 57 évig tartotta a gyorsasági rekordot. A hagyományos hajózás hívei szerint idén nem fenyegeti veszély a Nemere II. tíz óra negyven perces rekordját. Az új stílus széllovagjai ezen mosolyognak, ők még a szenzációs, 7 óra 14 perces rekord megdöntését is el tudják képzelni.
Dallos Zsuzsa
