Seprűre támaszkodva bámészkodik két sárga mellényes a Laczkó Dezső-szobor előtt, miközben óriási porfelhőt hagyva maga után elhúz előttük egy fűkaszáló járgány. Miután leszáll a por, a két férfi szemügyre veszi a műtárgy környékét, majd az egyik megszólal:
– Te, ott a szobor aljánál maradt egy kis fű – így az egyik.
– Hát aztán?
– Aszonták, hogy legyen rendben minden a szobor körül, mert fényképezni fognak.
– Mit? A szobrot?
– Dehogyis. Szent István király miatt, ő alapította az országot. Tudod, most van a kenyérünnep 20-án, biztosan beszédet mondanak, azért kellett kaszálni – magyarázza az emberünk.
– Ja, a kenyérünnep miatt. Nem is volt mit kaszálni, mi már csak gyomlálhatunk – szakérti a munkát a másik, aztán felnéz a szoborra.
– Te, ez itt nem is kenyeret tart a kezében, szerinted mi lehet? – tűnődik hangosan.
– Nem mindegy? Rendnek kell lenni. Levágjuk azt pár szál füvet, aztán elhúzunk.
És elhúznak a szebb jövő felé.
